Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Nagyszombat A reformátusoknál a nagyszombat az ünnepi előkészületekkel telt. Takarítottak, sütöttek-főztek. Sárkeresztesen előbb az ünnepi kalács és lepén(y) kemencebeli megsütésére került sor, majd kimeszelték, kitakarították az utoljára hagyott konyhát. A ház, a lakás többi részét ugyanis már a nagyhét előző napjaiban kimeszelték. A katolikus lakosság számára nagyszombat a tűz és keresztvízszentelés, az ismét felhangzó harangszó, továbbá a feltámadási körmenet élményét jelentette. Bodajkon Németh Béla (sz. 1920.) ekképp látta az eseményeket: „Nagyszombat napján kora reggel volt a tűzszentelés. A templomudvaron egy szögletben tüzet raktak. A hívők, de legtöbbször a gyerekek 4-5 darab tűzifát hoztak magukkal hazulról, azt a tűzre tették. A pap a tüzet megszentelte és megáldotta. Ezután mindazok, kiknek fadarabjai félig leégtek, megszenesedtek, a tűzből a drótnál fogva kivették és hazavitték. Ezt eltették és vihar alkalmával egy darab megszenesedett fát a tűzre tettek, hogy az Úr haragja térítse el a vihart a fejük fölül, miközben imádkoztak." (1988. 65-66.) A tűz hamuját az egyház eltette a következő évre, s a pap hamvazószerdán azzal hamvazott. A tűzszentelés nem véletlenül került e napra, a kialvó, majd újra fellobbanó tűz az életét áldozó, majd feltámadó, Krisztust jelképezi. A nagyszombati tűzszentelés kapcsolatban áll a pogány germánok tavaszi tűzgyújtogatásával is, akik ezáltal a telet, a sötétet kívánták elégetni, elűzni. Országunkban sokfelé csodatevő erőt, különös hatást tulajdonítottak a nagyszombati szentelt víznek. Abodajkiak az ekkor szentelt keresztvízből ugyancsak vittek haza. Amint Barabás Istvánné (sz. 1926.) elmesélte, főleg súlyos beteg újszülöttnél használták. Ha már nem maradt idő papot hívni a gyerekhez, akkor ezzel a vízzel bárki keresztelhetett otthon. így a kicsi nem körösztületlenül hunyt el. Minden egyházi tilalom ellenére, a nagy búcsúhely árnyékában is a legutóbbi időkig élt tehát ez a paraszti szokás. Magyaralmáson, Sőréden, Csókakőn, Bodajkon, Csákváron a nagyszombati harangszót meghallva sokan kiszaladtak a kertbe, megrázták a gyümőcsfákat, hogy minél többet teremjenek. „Mikor meggyütt a harangok hanggya nagyszombaton, akkor a gyümőcsfákot köllött ráznyi. Gyerekek vótunk, asztán kiabáták: - Gyorsan rázzátok a fákat! Odaszaladtunk minden egyes fáhó, egy picikét megráznyi, mer akkor lesz jó termés." (Csókakő) „Nagyszombaton délután reggel, mikor visszajött a harangok hangja, akkor szalattunk ki a kertbe megrázni a fákat. Minden fát gyorsan, mer nem sokáig harangoztak. Gyorsan montuk: - Sokat teremjél!" (Magyaralmás) Egyes nagy létszámú bodajki családoknál minden fához állítottak ilyenkorra egy-egy gyereket. Rázták is, hogy jó termés legyen. Egyes vélemények szerint e cél érdekében, addig kellett rázni, amíg a harang szólt. Csákváron úgy mondták, mikor a harangok szava megjött Rómából, akkor ráztak. A nagyszombat esti feltámadási körmenet szakrális célzata mellett nyilvánvalóan egy tavaszkezdő szokásnak, a határjárásnak átmentése. Általa az ember közvetlen környezetéből zárta ki a gonoszt. Ugyanebben a szemléletben gyökerezett a Márk napi búzaszentelő és az úrnapi körmenet is. (Bálint, 1976, 275.) A katolikus községekben általános föltámodási körmenet hagyományait napjainkban is igen élénken őrzik Bodajkon és Csókakőn. Mindegyik községben egykor is, az utóbbi években is a körmenettel érintett utcákat tisztára söpörték, a házak ablakait tavaszi virágokkal díszítették, s ugyanott Krisztust jelképező szentelt gyertyákat égettek. Bodajkon elmondták, hogy régen még a más vallásúak is feldíszítették, 328