Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

rakta a tojást. Egy hét múlva lámpafénynél megnézte, hogy közülük melyik fias. Amelyiknél egy kis pontot vagy homályt nem talált, hanem teljes egészében tiszta, világos volt, arról tudta, hogy nem fias, hiába hagyja a lúd alatt, nem kel ki belőle semmi, hanem palozsna (záptojás) lesz. A lúd egyébként négy hétig ült a tojásokon. Egy állat alól ha hét kisliba kikelt, azzal megelégedtek. A Mátyás napján tojt lúdtojáshoz a két tájegység minden falujában az asszonyok által számon tartott hiedelmek fűződtek.Tehát ahogy minden negyedik évben Mátyás február 24-ről megugrik, megszökik, úgy veszik, tűnik el az e napi tojás. Ennek megakadályozására, továbbá mert hibás állat kelhetett belőle, megjelölték. Egyes falvakban nem is tették a lúd alá, nem keltették ki. Sárkeresztesen a Mátyás napi lúdtojást rendszerint M. betűvel szokták gyelünyi (jelölni). Azt tartották róla, mindig eltűnik. Iszkaszentgyörgyön szintén úgy vélték, az ekkori tojás eveszik. Mohán ha Mátyás napkor tojt a lud, tojására azt mondták, hogy nem ke (kel) ki. Csákváron szintén megjelölték az effajta tojást, hitték, hogy eveszik a lúd alú. Magyaralmáson Mátyás napját egyenesen szerencsétlennek tartották. Ha ekkor tojott a lúd, azt mindig külön tették vagy meggyelölték: M betűt vagy l-es számot írtak rá. A Mátyás tojásból szerintük rendes állat nem jött a világra, sőt gyakran nem volt fias vagy palozsna lett, esetleg belefulladt a kisliba. Fehérvárcsurgón a Mátyás napi lúdtojást azért jelölték meg, hogy el ne vesszen a lúd alól. Az M betűt piros vagy más színű ceruzával írták rá. Itt is úgy gondolkodtak, hogy a Mátyás napi tojás könnyen elvész a lúd alól. Ellenkező esetben pedig hibás liba kel belőle. Sőréden úgy gyelöltek, hogy ceruzával ráírták: „Mátyás" vagy „Mátyás napi". A belőle kikelt liba ritkán nem volt hibás. Bodajkon a Mátyás nap reggelén tojott lúdtojást számmal jelölték, ráírva, hogy hányadiknak tojta az állat. Az ilyet legtöbbször vissza sem rakták a tojó alá, hanem félretették, megfőzték az állatoknak, mert belőle hibás állat kelt volna. Csókakőn megint csak M betűvel jelölték. Többen ma is hiszik, hogy az ilyen tojás nem fias, palozsna lesz. Ha mégis kelt belőle állat, az csak hibás lehetett: csöpörödött (kicsi, torz), egy vagy háromlábú, kétfejű, félcsőrű, tehát nem életrevaló. A csókakői Fűrész Imréné (sz. 1928.) a szerencsétlen tojástól történő megszabadulás módját is elmesélte. A Mátyás napi lúdtojást szerinte el kellett dobni. A gazdaasszony nem tehette a lúd alá, mert benne ördögök lakoznak. Fogta az asszony a tojást és viszájárú, azaz háttal állva átdobta a háztetőn vagy az ól háta mögé hajította. Éppenséggel máshová is eldobhatta, de semmiképpen nem vihette be a házba. A bodajkiak az ördögtojásnak nevezett kicsiny tyúktojással jártak el hasonló módon, hogy ne maradjon udvarukban az ördög. Farsang A farsangi ünnepkör vízkereszttől hamvazószerdáig, azaz a húsvétot megelőző negyvennapos böjt első napjáig tart. A szokások, hiedelmek zöme azonban országszerte, így tájegységeinkben is farsangfarkára, farsangutójjára, tehát a farsang három utolsó napjára, farsangvasárnapra, farsanghétfőre és különösen hushagyókeddre koncentrálódott. Bizonyos szempontból az ünnepkör határa kitolódott: a böjt kezdetét jelentő hamvazószerda után egy napra, torkoscsütörtökre felfüggesztették a böjtöt, elfogyasztották a farsangi maradékot. 300