Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
hatvanötén!" - arra a korbáccsal szintén rávertek, hogy egészséges legyen. (Hadházy, 1969. 46.) Aprószentek a betlehemi gyermekgyilkosságra emlékeztető egyházi ünnep. Heródes Jézust kerestetve ölette meg a betlehemi kisgyerekeket, kik mártírságukért kapták az aprószentek nevet. Az ismertetett korbácsolás szokása azonban pogány alapokon nyugszik. Az egyház a mágikus verést sem tudta kiirtani, ezért inkább beépítette ünnepei közé, keresztény tartalmat adott neki. Az aprószenteki korbácsolás a parasztság körében országszerte elterjedt volt, máshonnét még mustárolás, aprószentekezés néven ismeretes. Szilveszter (dec. 31.) és újév (jan. 1.) Szilveszter és ujjév a naptári év végét valamint az új esztendő kezdetét jelzi. A korábbi évszázadokban azonban más időpontokat vettek alapul. A régi római birodalomban március elseje volt az évkezdés, s csak i. e. 153-tól lett január 1. A kereszténység előbb január 6-tól, majd december 25-től számította az új évet. XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja tette általánossá a január elseji évkezdetet. A két naphoz fűződő szokások területünkön a megért esztendőért való hálamondást követően termékenységvarázsló, jósló jellegűek voltak, illetve a vidám mulatást szolgálták. Egymást követték a köszöntések, szerencsekívánások, bőségvarázsló cselekedetek. Ezek a szokások abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő időszakban, az újév körül végzett cselekmények az egész év során ismétlődni fognak. Hittek továbbá a szóban, a versben kifejezett szerencsekívánások mágikus erejében, megvalósulásában. Bodajkon az öregek szilveszter estet óév estnek hívták, s mindenkor nagyon megünnepelték. A katolikus egyház óév este megtartotta az évvégi hálaadó istentiszteletét, melyre főleg az idősek és a középkorúak mentek. A legöregebbek ilyenkor feltették a kérdést: „Vajon a jövő óestét hányan nem érik meg közülünk, akik elköltöznek az élők sorából?" Azután bölcsen hozzátették, hogy ezért „elsősorban nem a mulatságra, hanem a hálára kell gondolnunk, hogy ezt az évet megérhettük!" A hálaadás végén, mikor a hívek a templomból kijöttek, minden harang megszólalt, búcsúzott az óév. (Egykoron éjfélben a nagy harangot húzták meg, jelezve, hogy beköszöntött az újesztendő hajnala.) Amíg tartott a harangzúgás, a templom előtti téren a hívek kis csoportokba verődve derűs arccal beszélgettek, kívántak egymásnak boldog új évet. A szokás napjainkra is megmaradt. A hálaadás végeztével, este nyolc után kezdődött a vidám mulatozás. A II. világháború előtt a falu egyes rétegei egymástól elkülönülve búcsúztatták az óévet. A helyi inteligencia és az iparosság az egyik, a parasztlegények és lányok a másik kocsmában szilvesztereztek. A nincstelenek, a napszámos és cseléd fiatalok a Kovács-kocsmában igyekeztek sorsukról megfeledkezni. Mindenütt cigányzenére táncoltak, de az iparosbált zártkörűnek rendezték, oda csak a meghívottak mehettek. A mulatság résztvevői itt fejükre papírsapkákat tettek, s fújták papírtrombitájukat (Németh, 1988. 4Ъ-45.), ami jól jelzi, hogy ez a városi eredetű szokás is az iparosság révén kezdett terjedni falun. A hajnalig tartó mulatságok résztvevői azután kis csoportokban mentek ujjévet köszöntenyi. Korosztályonként elkülönült férfiak, legények, sőt koránkelő gyerekek járták csoportosan a falut, az ablakok alá állva énekeltek. Gyűjtésünk során az 284
