Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
A községet egyidejűleg több csoport is járta más-más karácsonyi énekekkel. Felhangzott a „Mennyből az angyal" és a „Pásztorok, pásztorok". Újabban többször lehetett hallani a „Leszállt az éj dicső királya" kezdetű éneket, melyet maguk is idegennek, németesnek tartanak. Az ének végén a házbelieknek boldog karácsonyt kívántak, azok pedig behívták, itallal kínálták őket. Mértékkel fogyasztottak az éjféli mise előtt. A mise után hajnalig jártak tovább karácsony éjjelt köszöntenyi. Különösen a jóbarátok szüleit, rokonait, az öregebb embereket és az egyedülállókat keresték fel. Most már bátrabban elfogadták a bort és a vele együtt kínált kalácsot, újabban a pálinkás teát és a süteményt. Bodajkon az iskolás gyerekek páran összeállva szentestétől kezdve járták a falut. Az ablakok alatt megállva a „Mennyből az angyal"-t énekelték. Pár fillért adtak nekik. Sőréden a karácsonyeste ugyancsak énekszótól volt hangos. A gyerekek kettenhárman, a nagyobbak négyen-öten énekőtek az ablak alatt. Először beköszöntöttek, kérdezték: „Megendik-e, hogy énekühessünk?" Igenlő válasz („Meg, meg, csak énekűjjetek!") esetén a „Mennyből az angyal", a „Pásztorok, pásztorok", vagy az „Elérkezett ama boldog" kezdetű énekbe fogtak. Legtöbbször diót, almát kaptak fáradozásukért, volt ahol pénzt, párt fillért, újabban forintot adtak nekik. A szokást 1985-ben gyakorolták utoljára. A sörédiek ajkán az említett énekek mellett gyakran felcsendült a „Fel nagy örömre" kezdetű dal, melyhez Fejér megyének egyéb szempontból is van köze. Dallamát és szövegét ugyanis az ifjú Gárdonyi Géza (1863-1922) szerezte, aki Agárdon született. A komponálás idején, 1882-ben Devecserben (Veszprém m.) segédtanítóskodott. (Volly, 1982. 239,364-65.) Asörédi változat is bizonyítja, hogy az országszerte elterjedt és népszerű ének szövege (és dallama) egy-egy szó (illetve hang) cserélődésével a mai napig is variálódik. „Fel nagy örömre mos született, Aki után a föld epedez, Marija karján égi a lény, Isteni kisded szűznek ölén. Egyszeri pásztor jöjj közelebb, Nézd a te édes Istened! Nem ragyogó fény közt született, Bársonyos ágya nincs neki itt, Csak ez a szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszeri pásztor térdeden állj, Mert ez az égi és földi király!" Fehérvárcsurgón csak fiúgyerekek mentek karácsonyeste köszöntenyi. Mit sem törődve egymás vallásával, inkább baráti alapon szerveződve, együtt mentek kettenhárman reformátusok, katolikusok, evangélikusok. Legtöbbször a „Mennyből az angyal"-t énekelték. A református Sárkeresztesen a pásztorokkal egy időben fókástul (csoportosan) jártak az iskoláskorú fiúk és lányok köszöntenyi. Ablak alá mentek, beköszöntöttek. Ha fogadták őket, a „Szívünk vígsággal ma betölt" kezdetű dicséretet énekelték. A végén illendően, régi korokat idéző stílusban mondtak köszönetet: 272
