Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

vagy botjukkal, virgácsukkal kicsit megverték az apróbbakat, esetleg a lányokat. Máskor éneket, verset, imádságot követeltek tőlük. Az alkalmazott lánccsörgetés, a zajütés téli népszokásaink jellegzetes mozzanata. Eredeti célzata a gonosz szellemek elriasztása volt. A bodaj kihoz, csákberényihez és magyaralmásihoz hasonló alakok, sokszor Láncos Miklós néven a 18. századtól a Dunántúl több helyéről ismertek. A II. világháború körül városi és egyházi hatásra a terület községeiben is megjelent a palástos, püspökbotos Mikulás, s a magyar néphagyománytól ugyancsak idegen társa a Krampusz, ki a jóságos püspök ellentétét, az ördögöt idézte. Neve is a német Krumfuss-ból származik, ami görbelábút jelent. Csókakőn fekete álarcban, szarvakkal személyesítették meg. Harmadikként csatlakozott hozzájuk a szárnyas angyal. Szintén járták a házakat, kikérdezték a gyerekeket, jól viselkedtek-e, tudnak-e imádkozni. A házigazdával történt előzetes megbeszélés vagy rokoni kapcsolat esetén megajándékozták, máskor csak biztatták őket, hogy tegyék ki a fényesre pucolt csizmájukat éjjelre az ablakba. Luca (dec. 13.) Területünkön a téli ünnepkör egyik legtöbbet emlegetett napjához, Lucához szépszámú szokás és hiedelem kapcsolódott. Ezek azonban csak csekély mértékben hozhatók összefüggésbe az ókeresztény szűz, Luca, pontosabban Szent Lucia alakjával. Fejér megye parasztsága őt szentként alig ismerte, legendája nem terjedt el széles körben, és a képzeletben is más alakban élt, mint ahogy az egyház szólt róla. Luca napja, mint nőnemű alak ünnepe, a paraszti hagyományban tele van asszonyi kezdeményezésekkel és tilalmakkal, amivel az elkövetkező időszakot, az új évet kívánták befolyásolni. A népi felfogás szerint ugyanis bizonyos cselekedetek hatása megmutatkozik, analóg módon érvényesül a befolyásolni kívánt időszakban. Luca mindenekelőtt dologtiltó nap volt. Más tájegységekkel ellentétben nem ismernek a tilalom megszegőinek bűnhődéséről szóló tabumondákat, de napjainkban is jól tudják, az idősebbek meg is tartják a varrási tilalmat. „Az asszonyoknak nem szabad varrnyi, mer bevargyák (összevargyák) a tikok valagát (fenekit, tojókáját)", egész évben tojás nélkül marad a család. Csókakőn a főzés kivételével szinte mindent tiltottak, a varrás mellett különösen, a mosást, „mer kimossák a tyúkok fenekit, nem tojnak".Tiltották továbbá a szárnyasok levágását. Acsókakőiek elmondták: „Lucakor nem dógoztunk. Főznyi megfőztünk, de utána nem dógoztunk, nem mostunk, se tűt nem vettünk a kezünkbe, semmit." A szokás eltérő intenzitására utal, hogy a szomszédos Sőréden így nyilatkoztak: „Varrnyi nem varrtunk, mást lehetett csinálnyi. Nemigen tartottuk Lucát." Sárkeresztesen azt mondták: „Akkor nem szabad vót varrnyi, akkor mostunk, fonytunk, meg hát más házimunkát végeztünk." Luca napján mágikus cselekedetekkel igyekeztek biztosítani a baromfi hasznát. A századfordulón végzett eljárásról pontos leírásunk is van. Iszkaszentgyörgy községi jegyzője, Brandt István következőképpen rögzítette a szokást. „Lucza napján, decz. 13-án hajnalban a gazdasszony bebúvik a tyúkólba s ott a disznópörkölésnél használt égett karóval vagy piszkafával hadonászni kezd a tyúkok közt, közben pedig ezt mondogatja: 254