Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
cserépfazék alá került az élő kakas. Ha a bekötött szemű vőfély a kezébe adott hosszú póznával háromszori ütésre össze tudta törni a fazekat, akkor a kakast megfőzték, ha nem, akkor szabadon engedték (Tafferner-Schell 1978, 130). Pusztavám a XIX. században még magyar-német-szlovák lakosságú falu, amely századunkra már erősen elnémetesedett (Fényes 1851, III, 163; Kollerffy-Jekelfalussy 1882, 605). Az ösküi (Veszprém m.) lakodalmi kakasütésről a Tudományos Gyűjtemény 1834. évi kötetében, Oláh János Balaton melléki tudósításában olvashatjuk: „Nem állhatom meg, hogy az itt lakó Tótoknak egy lakodalmi különös szokásokat meg ne említtsem, melynek egy alkalmatossággal magam szemlélője voltam. A' szokás ebből áll: a' lakodalmat követő másnap reggelén, megszűnvén minden zajtól, az egész vigadozó sereg templomba megy, onnan kijővén, megy a' már főkötős menyasszonynyal együtt az örömanya házához, hogy a' menyasszonyi ajándékot melly egy fekete kakas, kezéhez vegye, mellyet megnyervén, a' legényekből, menyetskékből, leányokból, és gyermekekből álló sereg vezére, a' násznagy, muzsika és zaj között egy pórázon maga előtt reppeget, bizonyos távolságokon azonban megállapodik a' nép, és tántzra kerekedik. Végre eljutnak a' helyiségen kívül egy kopár halomra, hol már akkor egy kerék áll tzövekbe vonva a' kakast felkötik, fejét egy zsinegnél fogva a' vőfély, mint hóhér inas felfogván. Ekkor a' Násznagy elő lépik nagy méltósággal, és egy kiszakított kalendáriom levélből a' szententiát magyarul felolvassa. - Ezután nagy hallgatás közben elő áll a' veres ruhába öltözött hóhér egy nyeléről leütött kaszával, megiszik egy pohár pályinkát, hogy mérges légyen, 's háromszori erányozás után a' kakas főt levágja, a' kakast póznára kötve muzsikaszó között mint menyaszszony ajándékot a' vőlegény házához viszi, hol gazdag ebéd készül, melly nappali vendégségnek neveztetik." (1834, III, 55-56) A lakodalmi kakasütés egészen az 1920-as évekig élt Öskün. Lakodalom hajnalán a vőfélyek egy kakast loptak a faluban. A vendégek a templom előtti térre vonultak, ahol a vőfély taligakerékhez vagy ketteslétrához kötötte a kakast. A násznagy szlovák nyelvű versben halálos ítéletet hirdetett a kakas felett: Tento kokas> tag robival, Ez a kakas olyan volt, aj susedom chodivával, hogy a szomszédokhoz is elj árogatott, aj planticku kutrivával, és a palántákat is kikapargatta, aj na mater si lozivával és az anyjára is rájárogatott, hoden je ten tedi smreti, méltó ő most a halálra, és te, a ti brate daj ti kosu, pajtás add a kaszát, a odrez mu ti krki. és vágd le a nyakát. Az ítélet kihirdetése után a vőfély rossz kaszával levágta a kakas fejét. A kakasból a lakodalmas háznál ebédet főztek az ifjú pár, a násznagy és a vőfélyek-nyoszolyók számára. Tordason (Fejér m.) vasárnap reggel kakas-ütéssel fejeződött be a lakodalom. Az I. világháború előtt egy öregember fejezte le a lakodalmas ház előtt rúdra kötözött kakast. A zenekar is kivonult, a násznép a kakas körül táncolt, mulatott. Az utcára vitt asztalnál egy idősebb, bírát alakító férfi ítéletet hirdetett a kakas felett. A hóhért alakító öregember megivott egy liter bort, majd nyél nélküli kaszával leütötte a kakas fejét. „Később már csak játékot csináltak ebből, s azon versenyeztek, amikor az öreg meghalt, hogy a liter bor megivása után, másnapos, lakodalmas fejjel ki tudja a kakas nyakát eltaláni. Magam is részt vettem ilyenben, Gyuga István volt az ítélőbíró, cigányosan beszélt. A kakasvágással volt vége a lakodalomnak." így jellemezte a 223
