Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

rongyos ruhát, álarcot viseltek. A századfordulón álarc helyett arcukat korommal kenték be. Mindkettőjük kezébe jókora bot, a legénynek öltözött maskara karjára kosár került. A falu legényei nótaszóval kísérték végig az utcán a maskarákat. A lánynak öltözött maskarával útközben a legények csipkelődtek, fogdozták. Annak a bérét követelték a szülőktől, hogy a farsangi mulatságra elvitték és megtáncoltatták a lányokat. A szülők ezért néhány tojást tettek a maskarák kosarába, borral, pálinkával kínálták meg őket. A maskarázást követően délután három óra körül a legények a kocsmából indultak a kakas-ütésre. Ezzel választották meg a falu elsőlegényét, aki a legmódosabb, legtekintélyesebb legények közül került ki. Egymás között már előre megegyeztek a legények abban, hogy ki lesz a falu elsőlegénye. A templom melletti tér volt a kakas-ütés színhelye. Élő kakast vagy üres borosüveget ástak a földbe. A kakasnak vagy az üvegnek a nyaka látszott ki a földből. Az 1930-as években még néhányszor élő kakast ástak be. Később már csak borosüveget, mivel az élő kakas beásását a falu új plébánosa állatkínzásnak minősítette, ezért megtiltotta. A kakas beásása után elindították az első, kendővel bekötött szemű, kezében kaszát vagy botot tartó legényt kb. 50 méterre a kakastól. Indulás előtt kétszer-háromszor megforgatták bekötött szemmel, hogy ne tudjon tájékozódni. Mellette két-három legény irányította előre-hátra, jobbra-balra. Amikor végre a kakas közelébe ért, akkor a kísérő legények egy vastag botot tartottak a kakas elé, így a bekötött szemű legény azt ütötte el a kaszával. Rendszerint 20 legényt indítottak - a legények, a gyerekek és a kíváncsiskodó felnőttek jó szórakozása közben - akiknek nem sikerült a kakas-ütés. Csak az elsőlegénységre kiszemelt legényt irányították úgy kísérői, hogy a kaszával a kakas vagy a bottal a borospalack nyakát eltalálja. Sőt, neki a szeme bekötésénél egy kis rést hagytak, hogy kilásson. A kakas fejének leütése után az új elsőlegényt a vállukra emelve vitték be legénybarátai a kocsmába. Ott rögtön felszalagozták a kalapját. Erre ő bort, pálinkát fizetett valamennyi jelenlévő legénynek, s otthonról is vödörszám hordatta a bort. Addig ihattak, mulathattak a falu legényei ezen a napon az elsőlegény kontójára, ameddig csak akartak. A kakas-ütés után hamarosan pincebeli mulatságra, pinceszerre is meghívta a falu legényeit az elsőlegény. Feladata volt egész évben a táncmulatságok előkészítése, megrendezése. Ő fogadta fel a zenészeket, nyitotta meg a táncot a bálokon. A bevételből ő fizette ki a zenekart. Ha a befolyt összeg nem fedezte a költségeket, akkor a hiányzó részt ő fizette ki a saját zsebéből. A báli nyereséget viszont szétosztották a bál rendezői, legény barátai között, vagy közösen elmulatták azt. Tisztsége a következő hamvazószerdáig tartott, amikor utóda ismét kakas-ütéssel nyerte el megbízatását. Sóskúton utoljára 1935-ben választották kakas-ütéssel a falu elsőlegényét. Sóskútra Esztergom, Komárom és Nyitra megyéből települt szlovák lakosság a XVIII. század első évtizedeiben (Pesty 1977, 272). A zselicségi Mozsgón húsvéthétfő délutánján kakas-ütéssel választották meg a falu elsőlegényét. Az idősebb gazdalegények már húsvét előtt felkészültek a kakasütésre. Kijelölték a játék rendezőit: a kakasvevőket, cigány fogadókat, pénzszedőket, szembekötőt, cséphadarótartót és a játékvezetőt. Megvették a falu legszebb kakasát. Húsvétvasárnap a két pénzszedő a falu valamennyi házához bekopogva jegyeket árult a másnapi nagy eseményre. Húsvéthétfő délelőtt előkészítették a Templom teret a délutáni versenyre. Tíz méter átmérőjű kör közepén gödröt ástak a kakas számára. Kora délután a körön kívüli területen már együtt volt a falu népe. A játékvezető legény intésére a cigányok tust húztak. „Hozzák a kakast!" - kiáltotta a közönség. 219