Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

ugrálni. Úgy tartották, hogy minél magasabbra ugrálnak a táncban, annál magasabb kenderük nő abban az esztendőben. A legények minden asszonyt megtáncoltattak, aki a kendertáncba eljött (Lami 1984,128). 3. Tuskóhúzás A farsang vidám mulatságaival, lakodalmaival a fiatalok ismerkedésének, a párválasztásnak is fontos időszaka volt. Farsang végéig a fiatalok között kialakult kapcsolatok esküvővel vagy legalább kézfogóval pecsételtettek meg. így beszél erről a mezőszentgyörgyi népdal: Sárga csikóm réz patkóra, Jegyet váltunk húshagyóra; Jegybe adom a szívemet, Te meg nekem a tiédet. Húsz forintot pántlikára, Majd a mennyegző napjára. (Arany-Gyulai 1872, 265.) Maguk a lányok is a házasságban élést tekintették az egyetlen helyes életformának, ezért eladósorba kerülésük után számos jeles napon, így húshagyókedden is, a férjhez menésükkel kapcsolatos jósláshoz folyamodtak. Sárbogárdon a húshagyókeddi orjalevesben megfőzött orjacsont segítségével, Kis Józsefné leírása szerint, így jósoltak: „A levesből kivett orjacsontot három felé kell vágni. Három papírszeletre a következőt kell írni: Szerelmi házasság. Érdekházasság. Vénlányság. Mind a három csontra egy-egy papírt kell rákötni, és egyszerre a kutyának dobni. A három közül amelyiket először elviszi, és amilyen szövegű papírszelet van rákötve, az teljesül be." (IKMNA. 84.18.) Szolgaegyházán a lányok húshagyókedden fafelnyalábolással próbálták megjósolni férjhez menésük időpontját. Favágáskor a lány kiszaladt az udvarra, belenyalábolt a fába. Ahány darabot bevitt, annyi év múlva megy férjhez. Az az eladósorban lévő lány, aki húshagyókeddig nem ment férjhez, kimaradt a farsangból, a nagyböjtben egyáltalán nem, legfeljebb a húsvét és pünkösd közötti zöldfarsangban számíthatott arra, hogy feleségül kérik. Ezeket a lányokat a városrész vagy a falu legénysége húshagyókedd vagy hamvazószerda reggelén kicsúfolta, a tuskóhúzással tréfálta meg. Ritkán az agglegényeket is érintette a kicsúfolás. A kendert farsang végére kellett megfonni. Amelyik leány elvégezte ezt a munkát, de nem ment férjhez a farsangban,Tácon a legények ezzel a rigmussal csúfolták ki: Csöpüt, szálát megfontam, Mégis itthon maradtam. Atuskóhúzást Csokonai Vitéz Mihály is említette a Dorottyához írt egyik jegyzetében: „Tőkét vonni. - Szokásban vágyon sok helyeken, hogy mikor a farsang elmúlik, a meg nem házasodott ifjakkal és férjhez nem ment leányokkal valamelly darab fát vagy tőkét ne vétségnek okáért megemeltetnek, vagy egy helyről más helyre vitetnek. A csínosabbak az ollyan személynek zsebjébe egy kis forgácsot, szilánkot vagy zsindelyt tesznek, sőt affélét levelekbe s cédulákba is zárnak. Illyenkor a' csinál legtöbb nevetséget, hogy a furcsa emberek miképpen fortélyoskodnak, hogy vi-212