Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

kályhák és hasonló rémei a vászoncselédnek haza nem szólították a mulató leánysereget. (Szabadság XI, 19,1891. február 12. 4.) 1896 farsangján a székesfehérvári önkéntes tűzoltó egylet a bőgőtemetés alkalmával tartandó gyászbeszédre pályázatot hirdetett. A Székesfehérvár és Vidéke című lapban közzétett felhívás szerint: „Agyászbeszéd főkelléke a humor, jutalma 2 drb. cs. és kir. arany." Az eseményről így számolt be az újság: „Bőgőtemetés. A székesfehérvári önkéntes tűzoltó egylet a régóta szokásban lévő húshagyó keddi „bőgőtemetés"-ét az idén is megtartotta, bár korántsem oly nagy sikerrel, mint az előző években. Talán ennek az az oka, hogy az eddig szokásban volt álarczos körmenet az idén elmaradt. A „Magyar Király" Szálloda termébe a tűzoltó bálok vegyes publikuma az idén is szép számban összegyűlt s viharos jókedvvel temette el hivatalosan a nagybőgőt, a farsang, a jókedv e symbolumát. Éjfélkor a színtársulat kedvencz tagja, Lomniczy Béla búcsúztatta el a publikum feszült érdeklődése között a farsangot." (Székesfehérvár és Vidéke XXIV, 22,1896. február 20. 3.) Székesfehérváron a Velence Szállóban vagy a Barátság Bisztróban rendezett hagyományos farsangi cigánybálokon az elmúlt években is minden alkalommal rendeztek bőgőtemetést. Farsangutója három napján Fejér megye valamennyi községében a házaknál batyubálokat, a vendéglőkben bálokat rendeztek. Sárosdon a farsangi bálokat az Aranyszarvas beszállóvendéglő termében, a szálában tartották. Gárdonyban a batyubálokról Markos Bálint (szül. 1867) így beszélt: „Farsangba tartották, közbe mikor tetszet. Mindig háznál. A batyubálba vitt az ember ennivalót. Mindenkinek volt jó barátja, egyik a másikat megkínálta. Bort vettek közösen. A hangászokat megfogadták." (IKMNA. 58. 3.) Sukorón a farsang végén gyerekbálokat is tartottak. Az V-VI. osztályosok számára egy nem lakott, nagyobb szobát bérbe vettek a farsang utolsó három napjára. Farsanghétfőn és húshagyókedden iskolába sem kellett menniük. Egy citerást vagy harmonikást fogadtak fel számukra. Farsangvasárnap már délután két órakor elkezdődött a gyerekbál, ugyanígy farsanghétfőn és húshagyókedden is. Este 10-11 óráig is eltartott. A szülők is ott voltak. Húshagyókedden este 11 órakor megkondult a harang, kezdődött a nagyböjt. A gyúrói farsangi gyerekbálokat néprajzi pályamunkájában Bogár János mutatta be részletesebben: „Régente minden húshagyókedd délutánján Gyúrón az a szokás járta, hogy az iskolás gyermekek részére tanítási szünet volt a farsangutoljára és az ezen a napon tartandó farsangi gyerekbálra való tekintettel. Ezt mint régi szokást, a tanítók is tudomásul vették és a szünet adományozásával vagy megengedésével törvényesítették. Ez a délután a gyermekeké volt. Ilyenkor szüleik sütöttek-főztek a számukra, jóllakatták őket és még bort inni is szabad volt nékik. Csak részegségig nem ihattak. Előre megbeszélt dolog volt, melyik gyerekes háznál jönnek majd össze a gyerekek. De csak az iskolások. Egy-egy ilyen háznál néha 15-20 gyerek is összejött, felerészben fiúk és lányok. Olyan tánciskolaféle is volt ez az összejövetel, amelyen egy-egy nagyobb fiú vagy felnőtt citerázott nekik, és a gyermekek meg danoltak, táncoltak egymással. Ilyenkor mindig meglátogatták a szülők is ezeket a helyeket, hogy gyönyörködjenek gyermekeik vigadozásában. A házigazda és az itteni édesanya ügyelt fel a rendre. A szülők vagy valamelyik nagyobb és már táncolni jól tudó lány tanogatta őket táncra. A tanító is végig szokta járni ezeket a helyeket, hogy maga is meggyőződjék, miszerint ezek a gyerekbálok a legnagyobb rendben folynak. Mindazon szülők, akiknek gyermekeit valahová meghívták, előzetes megállapodás alapján, szintén hozzájárul-208