Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Szabók és szabósegédek nyeljetek el minden fekete posztó és gyapjú szövetet, a fekete szalon ruhákkal egyetemben. Megyei és városi hivatalnokok, igyatok meg minden gallusz és alizerin tintát! Fináncok és adóhivatalnokok, vessétek magatokat a Fekete tenger hullámai közé, ahonnan akár vissza se jöjjetek! És ti nagyurak, kik gyalog járni rösteltek, zónázzatok el a legsötétebb Afrikába. Csak pénzeiteket hagyjátok itt a nagy bőgő halálán kesergő zenebandának és a bőgő temetési költségeinek fedezésére! És te nagy közönség, vigasztald magadat azzal, hogy: „Aki nem élhet, az haljon meg." Mert tudjátok, hogy mindnyájan meghalunk! - még talán én is! - Melyhez hasonló jókat kívánok - mind közönségesen! - Ámen! és úgy légyen. Búcsúztató Isten veled öreg hangszer! Aki minket száz ezerszer Vigasztaltál, mulattattál, Belőlünk jó kedvet csaltál! Dieballa patikája - Bár megyénkben nincsen párja Jobb gyógyítót nem produkál A te vidám dalaidnál. Kibe halni jár a lélek Újra élt, ha hallott téged, Ha orra hegyén volt lelke, Hangod ezt vissza terelte! A rózsás kert lombos fáit Rezgésbe hozták nótáid. Fú, fa levél újra éledt, És együtt vigadott véled. Huszár, baka és ulánus, Lett vígkedvű és humánus, Mert olyan vidám volt hangod, Hogy a vérünk is csiklandott, Belénk jókedvet leheltél, Az egekig felemeltél, Azt hittük az égbe szálltunk, S a földet sem éri lábunk, S csillagfénybe, napsugárba, Fürdőzünk a mennyországba,... Ki ne siratna hát téged. Most midőn lett gyászos véged! S ki tettek a ravatalra... Bőgve sírunk mint a marha. De szóljon arról az írás, Hogy kevés a bőgés, sírás Érdemeid nagyságára, Melynek földön nincsen ára! Mert ha megyénk minden ökrét, 204