Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
végig Cziráky Jancsi gróf szandlauferján a „Szent István-utczán", s ha az nyakát nem szegte volna, úgy merészelt volna csak végig menni annak kövezetén... Hanem látom csipás szemeiteken nagyérdemű hallgatóim, hogy ti unatkoztok, mint Tolbiás a comptoirban; e végből tehát rövid leszek, mint Mülhens báró kabátja és elmondom az általunk mélyen gyászolt nagybőgőnek életpályáját, ténykedését és szomorú halálát. S ha ezen szomorú dolgoktól meg nem vesztek, akkor nyugodt lelkiismerettel elmehettek a pokolnak mélységes mély fenekére; nem használ nektek még a szentelt víz sem, nem a Falkenstein doktor receptje sem, pedig az a szegényeket ingyen gyógyítja - lakik a Kaiser doktor házában. No de most már ne bámuljatok, mint borjú az új kapura, vagy mint mikor a csákvári fazekas feldől, hanem szedjétek elő lajbitok és pruszléktok zsebjéből a zsebkendőt, ordítsátok tele könyekkel, ne sajnáljátok, hisz majd nemsokára újból csődöt mond Eibisch Zsiga, a hamis próféta vehettek akkor 5 hatosért 3 tuczatot! Nagy volt az általunk gyászolt halott, nagyobb, mint Bazsarózsa Miska bátyánk poczakja; - nagyok voltak az ő érdemei. Én többször találkoztam vele. Leggyakrabban járt a Plesche Józsi kávéházába. Itt hallottátok-volna őt, a boldogultat! Midőn szomorú melodramatikus hangon elbőgte a „Heretyutyu"-t, Lovászy Sándor feledve tyúkszemeit - azonnal tánczra perdült s alig várta, hogy Gaszner Palival egy nemzeti walzert eltánczolhasson. Vagy láttátok volna, midőn a követválasztás alatt belebőgött a nótába, hogy „Lajos bácsi azt izente" - Gaszner Pali mikor ezt hallotta, mérgiben minden szál bajuszát lerágta, a nagylábú Bódisnak meg a Zichy ezüst forintosai réz krajczárokká változtak zsebjében! Szegény bőgő, egyszer különösen jó kedvében volt. Éjfél után járt az idő, mikor már minden tisztességes úriember fönn van - kivéve ha még le nem feküdt. Bús szomorú hangon szólalt meg a boldogult és szavában egy nemzet érzelme nyilvánult, mondván: „Jaj be hunczfut... stb." Láttátok volna azt a ,remazurit' mit ez az egyszerű nóta előidézett! Hoffmann Dolfi, a tiszteletbeli követ kalucsni helyett a cylinderjét húzta lábának nem közönséges teriméjű fejére, Győry bácsi a pápaszem helyett a kapukulcsot tette szemére. Ihász Gyuri a pinczéregylet érdemleges titoknoka penna helyett egy sóskiflit mártott a tintába, azzal akarta az alapszabályokat megírni, Hübner Rudi szerecsen-pinczérje a dákókrétát lenyelte, azt gondolván, hogy az krumpli czukor, Horváth Éstók, a piktor azonnal elszaladt névrokonához a fodrászhoz, hogy sörényét kapja le à la Görgey, Gáspár Imre megfogadta, hogy ezután magyar nadrágot és pörge kalapot visel, Mágocsi Béla állította, hogy legközelebb megjelenendő költeményei czimét „Hulló levelek"-ről „Röpülő váltók"-ra fogja átbérmálni, Mányay Lajcsi megfogadta, hogy többé bort nem iszik (csak snapszot), s hogy mindezen visszásság betetézve legyen, König Tóni bácsi fekete kávé helyett olvasztott subixot adott a Schnell Náczi bácsinak. így fel tudta vidámítani a boldogtalan nyakatört nagybőgő a kompániát, ha akarta. De mit is magyarázom én itt nektek az ő jó tulajdonságait? Jobban tudjátok azt ti, mint én ki bort sohasem iszom (vízzel). Hisz ott voltatok ti, bakák és hölgyek, midőn a rózsás-kertben vasárnap délután a Lerf bácsi térden állva szidta az úristent s a megkoppasztott csibéket dobálta az ég felé, azért, mert az eső esett és a nagybőgő ünnepélyes hangon danálta: „Esik eső karikára", s midőn mosogatás után ismét találkoztatok s a Zichy-ligetben szedtétek az élvezet rózsás hímporát, ismét a nagybőgő figyelmeztetett, hogy jó lesz tán hazamenni, - s érzelmesen döngte termetes füleitekbe: „Eredj haza huszár, baka, jön a kapitány". Hanem iszen volt is ám hétfőn kozmás leves a városban szépen. De félre a 199
