Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

FARSANGI NÉPSZOKÁSOK A farsangi ünnepkör vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig tart. A farsangi népszokások a középkorban, elsősorban német hatásra gyökeresedtek meg hazánkban. Farsang szavunk is német eredetű, a bajor-osztrák vaschang ,farsang, húshagyókedd' szóból származik. Nyelvünkben is fassang alakban jelent meg a XV. században, s ezt az alakot néhány vidékünkön még a XIX. század második felében is használták. Farsang, a két keresztény nagyünnepet, karácsonyt és húsvétot előkészítő komoly adventi illetve nagyböjti időszakkal szemben, a vidámság, az életöröm, a lakodalmak, bálok, mulatságok, pinceszerek és a vendégeskedés időszaka volt. Méltán vonta ezért magára az egyház képviselőinek prédikációkban, irodalmi művekben is ránkmaradt bírálatát. Heltai Gáspár kolozsvári plébános 1552-ben megjelent A részegségnek és a tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógusa ajánlásában ezt írta: „Mert mindjárást a mi urunk Jézus Krisztus születésének napja után következik az ördegnek nagy innepe: a regélő hét, ottan a farsang. Akkor isznak az emberek, tobzódnak, lakoznak és külemb-külembféle heábavaló költséget művelnek. És noha azt művelik, de kevesen gondolják meg azért, mit művelnek. És száz közül sem gondolja egy, mely igen nagy bűn legyen a részegség és tobzódás." (Heltai 1980,10.) A farsangi népszokások zöme a farsang utolsó vasárnapjától (ötvenedvasárnap) hamvazó szerdáig tartó négy naphoz kapcsolódott, de az ezt egy illetve két héttel megelőző hatvanad- és hetvenedvasárnap is jeles napnak számított. A hatvanadvasárnapi mise evangéliuma (Lukács 8,4-15) a magvetőről való példabeszéd. Hatvanadvasárnapot ezért Székesfehérvár-Felsővárosban gazdák vasárnapjának nevezték. Felsőváros földműves polgárai, gazdái munkájuknak áldásáért, a jó termésért közösségi misét mondattak ezen a napon a Szent Sebestyén templomban. Egy héttel korábban, hetvened vasárnapon, ugyanitt a felsővárosi szőlősgazdák, szőlőművelők mondattak társulati misét, mivel e vasárnap evangéliuma (Máté 20,1-16) a szőlőhegy munkásairól szóló példabeszéd (Bálint 1977,1. 231-232). Tácon a farsang utolsó három napját farsang végének, utolsó napját húshagyókeddnek, az ezt követő szerdát hamvazószerdának, az erre következő csütörtököt torkoscsütörtöknek nevezték. Válón a három utolsó nap neve farsangutója, az utolsó húshagyókedd vagy bolondok napja, ezt követte hamvazószerda és torkoscsütörtök. Hamvazószerda szigorú böjti nap, a húshagyókeddről maradt húsos-, zsíros ételeket torkoscsütörtökön ették meg. Sárosdon a farsangutójja jeles napjai: húshagyókedd vagy farsangkedd, hamvazószerda és csonkacsütörtök voltak. Ezt a hetet csonkahétnek is nevezték, mivel első fele a farsangba, második fele a nagyböjtbe esett. Sárszentmiklóson a farsangutójjához farsangvasárnap, húshagyókedd, hamvazószerda és csonkacsütörtök tartozott. Baracson а farsangutójjához bolondkedd, hamvazószerda és a csonka- vagy torkoscsütörtök számított. Húshagyókeddet az 1882-ből ránkmaradt székesfehérvári bőgőtemetési „gyászbeszéd" is a bolondok napjának nevezi. Farsangutója jeles napjaihoz hagyományos ételek kapcsolódtak. Tácon húshagyókedden húslevest főztek, fánkot sütöttek. Hamvazószerdán húst nem ettek, tésztás nap volt. Sárosdon farsangvasárnapra és húshagyókeddre kocsonyát főztek, fánkot sütöttek. A húshagyókeddi ebéd tyúkhúslevesből, paprikásból és fánkból állt. Hamvazószerdán böjtös ételeket: sóba-vízbe bablevest, piszlángoi fogyasztottak. A 181