Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Frisch und gesund Anders Jahr Besser gesund! Diót, almát, szőlőt, szaloncukrot, pénzt kaptak a fiúk. Otthon a családtagokat is megkorbácsolták (Aufkindeln)." Aprószentek napján a bakonycsernyei szlovák legények is fűzfavesszőből font korbáccsal veregették meg a lányokat (Kardos 1976, 30). A sóskúti szlovákok aprószenteki vesszőzéséről 1982-ben a 78 éves Gengné Rehus Mária beszélt: „Amelyik házban nagyobb, de még nem szobatiszta vagy beteg gyerek volt, aprószentekkor elküldték ismerőshöz, közeli rokonhoz tormát kérni. A szokást mindenki ismerte, úgyhogy bárki volt otthon, tudta miért küldték. Kihúzott a sarokból egy szent vesszőt, amit karácsonykor a pásztor hozott a házba, és gyengéden megvesszőzte a gyermeket a hátsó felén. Ez segített a betegségén, a gyerek szobatiszta lett, meggyógyult." (Lami 1984,108.) 9. Szilveszter, újév Szilveszter és újév népszokásai nemcsak időben kapcsolódnak egymáshoz, hanem jellegük, tartalmuk, szerepük szerint is hasonlóak. Az évkezdet hiedelmei, szerelmi- és haláljóslás, bőségvarázslás, szerencsekívánás jellemezte az esztendő utolsó és első napját. Galeotto Marzio Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló, 1485-ben keletkezett könyvében írta: „Újesztendő napján, Krisztus körülmetélésének ünnepén, a magyarok strená-t szoktak adni, vagyis újévi ajándékot az új esztendő szerencsés előjeléül... Úgy szokás, hogy az emberek ajándékot kérnek a királytól a feléje tartott szerszámaikba, aszerint, kinek mi a mestersége. A síposok sípjukat, a trombitások trombitájukat, a citerások a citerájukat, a szakácsok fazekaikat és pecsenyeforgató villáikat, mások is a megfelelő mesterségbeli szerszámokat viszik elébe. A király a fazékba néhány aranyat tett, s a sípba, trombitába és egyéb dolgokba is megfelelő ajándékot dobott; még a királyi pincemester is kitalálta a csengésből, hogy pénz esett feltartott serlegébe. Késő éjjelig igen sok ajándékot osztott ki a király, ugyanis rengetegen vártak ajándékot tőle... Mindenki ujjongott a tréfa, az öröm, a királyi ajándokok láttán." (1977,72,73.) Bod Péter 1757-ben megjelent Szent Heortokrátes című könyvében részletesen felsorolta az újévi szokásokat: „KIS-KARÁCSON vagy Újesztendő napja. Az esztendőnek legelső napja ez: melyet a római pogányok nagy örömben, sokféle vigasságokkal, áldozatokkal, egymásnak köszöntésekkel, ajándékokkal, vendégeskedésekkel, táncokkal, oktalan állatoknak bőrökben való öltözésekkel, férjfiaknak asszonyok, asszonyoknak férjfiak köntösökbe való járásban s még sok fertelmes vétkekben is töltöttek el. A pogányok keresztyénekké lévén, ez a megrögzött rossz szokás a keresztyének közé is bejött, hogy azt töltötték (1) nagy vigasságban, táncban, vendégségben, (2) egyik a másiknak köszöntésekben, (3) ajándékoknak küldözésekben, amelyek mind édesekből, mézes tésztanemúből, fügékből, mazsolaszőlőkből állottak. (4) Utcákon nyargalódzottanak, a gazdagoknak ajtajokon éneklettek, muzsikáltak. (5) Zöld füvet, ágat tettek el a házban, a személyek számok szerint abból jövendöltek. (6)Tüzet és házi eszközöket azon a napon ki nem adtának." (1982, 92-93.) 161