Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

NÉPSZOKÁSOK SZÉKESFEHÉRVÁRON A XVIII. SZÁZADBAN Téli népszokásaink XVIII. századi történetének egyik becses emlékét őrzi Székesfehérvár szabad királyi város tanácsának jegyzőkönyve. Székesfehérvár tanácsa 1770. december 7-én határozatot hozott a városban gyakorolt babonás szokások üldözésére, büntetésére. A határozat ezzel a szöveggel került a tanács jegyzőkönyvébe: „Mivel a' nemes magistratusnak nem kevés fájdalmára jelentetett, hogy az ezen királyi városban lévő lakosok igaz keresztény római catholica hite ellen nem csak az körösztény hívek fölöttébb való botránkozásukra hanem eönnön egy lelkek veszedelmével Szt Lucza naptul fogva, karácsony és 3 királyok napjáig külömb külömb féle babonaságokat ell követni, ugy szintén Szent Miklós, Aprószentek és más e' féle napokon ruházattyukat váltosztván, avagy mustár magokat, azaz vesszőbül font korbácsokat kezekbe vévén sok kárhosztató gonoszságokban vakmerőképpen ellmerülni szoktanak. Ahoz képest az illetén vétkek sokassétás által méltán reánk szálható Isteni haragnak valamennyire ezen nemes váróstul teendő eltávoztatására nézve, determináltatott: Hogy valaki ennek utánna vagy efféle babonaságokat el követni, a' vagy Szent Miklós, Lucza és aprószentek napjain estvétjén, és éczakáján ruházattyukat változtatván járni, és így lélek kárhozattyára czélzó gonoszságokat ellkövetni merészelne az purger ember férfiú a' vagy aszony legyen az, előbbször tizenhét foréntokra, ha pediglen zsellér férfiú, a' vagy aszonyi alatt légyen arestom mellett 32 pálcza, vagy korbács ütésekkel. Ha- pediglen többször ezen megistratualis végzés ellen cselekedvén, aztot általhágni merészelnék nagyobb és súlyosabb büntetéssel okvetettlen büntetődni fognak." Eszerint Székesfehérváron a XVIII. század utolsó harmadában polgárok és zsellérek, férfiak és nők erősen gyakorolták a téli népszokásokat. Luca, Miklós napján elváltoztatták ruházatukat, maskarába öltözve, házról házra járva alakoskodó népszokást űztek, aprószentek napján fűzfavesszőből font korbáccsal korbácsolni jártak. Ezek a népszokások minden üldözés, tiltás ellenére a székesfehérvári Felsőváros és Palotaváros földműves lakosságánál egészen századunkig fennmaradtak. Századunk elején még mindkét városrészben jártak Miklós-nap reggelén a gyerekek Mikulást köszönteni. Nyolc-tíz év körüli fiúk párosával vagy hárman-négyen kenderkócból ragasztott bajusszal, szakállal, bekent arccal, láncot csörgetve járták az utcákat, házakat, ijesztgették a kisebb gyerekeket. Köszöntésükért néhol pár fillért kaptak, máshol elzavarták őket. A Luca-napi szokásokkal többek között a baromfitartás hasznát igyekeztek biztosítani. A századfordulón Luca-nap reggelén még az ólban füstös bottal, piszkafával vagy söprűnyéllel meglucázták, megpiszkálták a tyúkokat. Közben ezt mondták: „Nekünk sokat tojjatok, a szomszédnak kotorjatok!" Akadtak, akik hasonló célból söprű vei cirógatták meg a tyúkokat (Gelencsér 1982, 46-47). Karácsony előtti hetekben a betlehemező csoportok, karácsonyeste vagy újévkor a köszöntő, adománygyűjtő pásztorok jártak házról házra. Felsővárosban aprószentek napján a legények fűzfavesszőből font korbáccsal megvirgálcsoltak mindenkit, de főleg az eladósorban lévő lányokat. Közben ezt mondták: 13