Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
и. Az angyal: Istennek áldása szálljon ezen házra, benne lakókat indítsa vígságra, ez mai nap pedig lelki újulásra, végre minnyájukat mennybe boldogságra. Első pásztor háromszor kinyitja és becsukja az ajtót a következő szavakkal: Koh, koh, kóbászos jó estét adjon Isten házigazdánknak és házi asszonyunknak. Álom-e vagy látás, én azt meg nem mondhatom, még két szerelmes pajtásaimmal be ne bizonyítom. Gyere be te kárász szemű pajtás! (Második pásztor be:) Sza, sza, szalonnás jó estét adjon az Isten házi gazdánknak és házi asszonyunknak, adja Isten pajtás, hogy álmod bé ne teljesedjen, mert ha álmod bé teljesedik, juhaidnak kárát a nyakadba vetik. (Első pásztor:) Vessék bizony pajtás a tiedbe. Bagó rúgjon meg, mókus üssön meg, föcske taszincson meg! Gyere be, te vén koledó! (Harmadik pásztor, vén koledó:) Zso, zso, zsódéros jó estét adjon Isten házi gazdánknak és házi asszonyunknak. Látom, ti szerelmes fiaim idebe isztok-esztek, vendégeskedtek, szegény vén koledó öregapátokról nem is gondoskodtok. (Első-második pásztor botjukkal hátba ütik a koledót e szavakkal:) Üle após, üle, ujó tartunk eczetes tökmaggal, kámforos pókháló hájjal, hogy a hasad is a hátadhó szárad.) (Koledó:) Vékony reménység az én bennem édes fiaim, messze útról jöttem, akkora juhot láttam, kinek farkát szekéren hordozták, száz mázsa gyapjúja, kétszáz mázsa faggyúja, tehát nagyon elfáradtam, látom itt nagyon jó hely van, fekügyünk föl az ágy alá, lógassuk le a lábainkat. (Angyal:) Glória! (Pásztorok:) Hallod, pajtás hallod, boréba bürköt kaszálni hívnak, há ménné te vén szamár, nem látod, hogy tél az idő, inkább akaszd az orrodra a kaszát, úgy hordozd, .mint tehén a farkát. (Angyal:) Glória-Glória, kinek szent szűz dea. Ne féljetek pásztorok, örömöt hirdetek, mert ma néktek született, ki meg jövendöltetett, egy szűznek méhéből, szűzen szült véréből, megváltó Jézustok, ál-áleluja. (Pásztorok:) Kicsoda az ki ily nagyot kiált fölöttünk. Mind azt mondják Bötlehembe hamar siessünk, mert kis Jézus született, nekünk üdvösségünk lett, imádjuk őtet, imádjuk őtet. Pásztortársaim, mit hallottam, igaz-e, való-e, gyertek vélem Betlehembe, kérdezzük meg úgy van-e, hogy az elmúlt éjszakán egy szűzecske a szénán, gyermeket szült az hideg, az hideg jászolba. Pásztorok, keljünk föl, hamar induljunk el, ím az angyal jelenti, hogy messiás született, siessünk, ne késsünk, talán még az éjjel is föltaláljuk, fáradságunkat érte ne sajnáljuk. (Két fiatal pásztor föláll, botjával a Koledót emelik:) Nosza guba, kelj föl, gyorsan vedd rád a bundádat, te vén klemus derekasan fújd meg a dudádat. Hogyha ő most aluszik, szénán, szalmán nyugszik. Fogjad, Máté hegedűdet, vonjál szép nótát, vonjál szép nótát. (Angyal:) Város kívül nem messze, nem messze van egy istállócska a kis Jézus barmok között ott fekszik, szénán, szalmán nyugszik, mellette szűz anyja és az ő véd atyja, József és Mária ále-ále-luja. Elek juhász a mezőben, legel nyájam zöld erdőben, az hegyek havasira, friss vizek forrásira. Juhaimat kieresztem, legelőre kivezetem, harmatos füvön járok, zöld pázsiton sétálok. 135
