Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Szép napunk támadt Könyvünk címét a csákberényi háromkirályoktól kölcsönöztük. Vízkereszt hetében a csillaggal házról házra járó háromkirályok így énekeltek: Háromkirályok napját, Országunk egy istápját, Dicsérjük énekekkel, Vigadozó versekkel! Szép Kelet, szép Nyugat, Szép napunk támadt! Szép Kelet, szép Nyugat, Szép napunk támadt! Ez a XVIII. század végén keletkezett egyházi ének megtalálható az 1861-ben megjelent bicskei énekeskönyvben, s egy változata legújabb római katolikus népénektárunkba is bekerült. A templomokban évről évre felhangzó ének népszerűségét jelzi, hogy az a vízkereszti szokásnak is részévé vált. Refrénje az ünnepeken, jeles napokon a szertartásokat, népszokásokat megélő embernek a szellemi, lelki felemelkedés, megtisztulás fölötti örömét hirdeti. Nekünk is szép napunk támadt, amikor a népszokások gyűjtésével, feldolgozásával foglalkozhattunk. Mivel mindketten Fejér megye szülöttei vagyunk, ezért nagyapáink, dédapáink szokásainak összegyűjtését, a jelen és a jövő számára történő megőrzését fontos feladatunknak tekintettük. A gyűjtést 1975 és 1988 között végeztük, amikor az utóbbi négy évtized ideológiai tatárjárása még tartott. Azokban az években, amikor, Pozsgay Imre szavaival: „keresztül-kasul járták az országot az ideológiai buldózerek, amelyek megtettek mindent, hogy a nemzettudat megszakadjon." (1988,6.) A nemzettudat leépítése során a hagyományos ünnepek, szertartások, szokások leértékelése, lebecsülése, tiltása is megtörtént. Hatására felgyorsult a népszokások elhalása, elhalványulása. E folyamat eredményeként a felnövekvő újabb nemzedékek már nem ismerhették meg a bensőséges ünnepeket, a szertartásokat, szokásokat megélő ember örömét, szellemi, lelki felemelkedését. Könyvünk anyagát így a romokból, széthullott népszokás-töredékekből, a ma élő legidősebb generáció emlékezetében megőrzött értékekből hordtuk össze. Megjelentetésével, az értékmegőrző nemzettudat erősítésével, célunk elsősorban az, hogy a nemzeti és egyúttal helyi, közösségi értékeket képviselő népszokásokat azoknak a fiatalabb generációknak, nemzedéktársainknak visszaadjuk, akik ezeket a hagyományból már nem ismerhették meg. A kutatás, majd a feldolgozás során részben területi, részben tematikus elvet követtünk. Ahelyszínen gyűjtött adatokat a székesfehérvári István Király Múzeum, a dunaújvárosi Intercisa Múzeum, a budapesti Néprajzi Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoport adattáraiban őrzött kéziratos gyűjtésekkel egészítettük ki. Nem hagytuk figyelmen kívül a szakirodalomban eddig közzétett, Fejér megyére vonatkozó népszokás adatközléseket sem. A magyar népszokásokon kívül, arányuknak és jelentőségüknek megfelelően, a Fejér megyei németek, szlovákok és délszlávok népszokásait is bemutatjuk. Kutatásainkat a mai és a történeti Fejér megye területén végeztük. Foglalkozunk a Veszprém megyétől hozzánk került egykori enyingi járás és Bakonycsernye, a tőlünk Pest megyéhez csatolt északkeleti 11