Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

22. ábra Betlehemesek, Székesfehérvár, 1908. Gelencsér Ferenc reprodukciója. Székesfehérvár-Felsőváros katolikus népe december 24-én egész nap böjtölt. Szenteste az asztalt fehér abrosszal takarták le. Az asztal alá egy szakajtókosárba cipót helyeztek, hogy a következő évben soha ne fogyjon el a kenyér. A cipó mellé széna és szalma került, hogy az erre járó Jézuska lovának legyen mit ennie, mások szerint, mert Jézus is szalmán született, megint mások szerint, hogy a jövő évben legyen mit enniük az állatoknak. Ebből a szénából, szalmából minden állatnak adtak. Szenteste vacsorára böjtös ételeket: bablevest, főtt tojást, halat, diós-, mákos kalácsot fogyasztottak. A vacsora az esti harangszóra kezdődött. A család közösen elmondta az Úrangyalát, és csak utána fogtak evéshez. A gazdaasszony sót tett a karácsonyfa alá, ezzel ízesítette az ünnepi ételeket (Bálint 1973, 72, 38). Vacsora után az éjféli miséig dióba kártyáztak. Az éjféli misével az advent böjti időszaka lezárult, hazaérkezve kocsonyát ettek. A karácsonyi vacsora morzsáit nem dobták ki, hogy „ne tiporgyanak rajta", elégették vagy szétszórták a kertben. Seregélyes református családjainál „az ünnep küszöbén", „karácsony szombatján" külön karácsonyesti vacsora nem is volt. Evett mindenki, munka közben, „csak úgy rohanvást, gyüttében, mentében" az ünnepre sütött húsokból, kalácsból. Kovács Imre (szül. 1910) így idézte fel gyermekkorának karácsony estéit: „A nagyszobában szép kendervászon terítővel le van terítve az asztal, rajta az ünnepi kalácsfélék bőségesen. Az ünnepre elkészített húsfélék (sült réce) a jéghideg kamumban. A dió nagy szómakosárban a kisszobai ágy alatt. Néhány szép piros alma az almárium tetején... Mikor végre bekerült a család a kisszobába, együtt elénekeltek egy karácsonyi éneket, leginkább ezt a verset: 103