Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

Pesovár Ferenc (1930-1983) Herenden született, s Veszprémben Molnár István révén ismerkedett meg a néptánccal. Már gimnazista korában megkezdte a táncgyűjtést a bakonyi falvakban. Érettségi után egy évig a Szabó Iván vezette Honvéd Művészegyüttesben táncolt. 1950—55-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem muzeológia szakán néprajzot, régészetet és művészettörténetet hallgatott. Ortutay Gyula, Tálasi István, Vajda László és Vargyas Lajos tanítványaként táncfolklóristának készült. Az 1950-es években a Népművészeti Intézetnek, Muharay Elemér Néprajzi Osztályának volt a leghűségesebb külső munkatársa. A Néptánckutató Munkaközösség egyik alapító tagjaként résztvett a táncainkra vonatkozó korábbi irodalmi és kéziratos anyag elemző, kataszteri feldolgozásában, s megkezdte az egész országra kiterjedő táncgyűjtéssel akkor célszerűen összekapcsolt falusi népi együtteseket instruáló munkát. Buják, Mikófalva, Drágszél, Öregcsertő, Nyírvaja, Panyola táncaira vonatkozó első alapos gyűjtései, s a közreműködésével készült filmfelvételek maradandó dokumentumai mellett hozzájárult az e falvakban újjáéledő tudatos hagyományőrzéshez is. A Somogyi táncok(1954) anyagának gyűjtésében és összeállításában nagy szerepet vállalt, s utána kezdeményezője és legkitartóbb munkatársa volt a Felső-Tisza-vidéki táncdialektus feltárására irányuló monografikus vállalkozás, amely 5 év alatt másfélszáz községből több mint 2000 táncváltozat rögzítését eredményezte. Egyetemi szakdolgozatának (Tyúkod táncai és táncélete, 1955) részleteiből születtek első közleményei. Emellett elsősorban a már elveszettnek hitt 6oío/óíá«coA:felkutatásával és a népies műtáncok folklórizálódásával, a szatmári falusi táncmesterek tevékenységével foglalkozott (1959). Az egyetem elvégzése után kiskunfélegyházi muzeológusként megkezdte az Alsó-Tiszavidéki tánckincs felderítését. 1957-ben rosszindulatú félreértés áldozataként - Fejér megye szerencséjére - Székesfehérvárra került. Az István Király Múzeum néprajzi tárgygyűjteménye, fotótára s folklór archívuma gyarapításán, kiállítások rendezésén, tájházak, helytörténeti gyűjtemények megszervezésén túl több fontos témakörben (pásztorművészet, fazekasság, késesmesterség, valamint a farsangi tikverőzés, a húsvéti sibálás és a juhbemérés szokásköre) hozott létre teljes tárgyi gyűjteményeket és más dokumentációt, amelyeknek összefoglaló közlését sajnos nem végezhette el. Annál több valósult meg a tánccal és népzenével kapcsolatos terveiből. Elsőként a mezőföldi Alap község táncmonográfiája készült el (1960). Fejérmegye nép? zenéjét és táncait összefoglaló, két kötetre tervezett munkájából az első zenei kötet nemrég jelent meg, s a néptánc kötet a befejezéshez közel állt. Pesovár Ferenc magányos, nehéz életű vidéki muzeológusként sem vált elszigetelt, szűk határok között gondolkodó kutatóvá. Munkáiban a jellegzetes helyi témákból kiindulva mindig eljutott az egész magyarság, Kelet-Európa, sőt kontinensünk tánckultúráját áttekintő távlatba. A magyar táncdialektusok közül legtöbbet a Dunántúllal foglalkozott. Részletesen összefoglalta a Mezőföld, Fejér és Somogy megye népi táncaira vonatkozó ismereteket, elkészítette a dél-dunántúli táncok s táncélet további részletes kutatását szolgáló gyűjtőkérdőívet. Felvázolta a dunántúli dialektus jellemző jegyeit és a pannóniai térség helyét, szerepét a környező Közép-Délkelet-európai tánckultúrákban. A Mezőföldön felfedezte a juhait kereső pásztor történetét megelevenítő dramatikus táncunkat, s ezt a zenével, népköltészettel és szokásokkal összefonódott témakört az egész magyar népterületen végig nyomozva nemcsak a XVI. századig követhető történeti múltját, hanem széles kelet-európai változatsorát is felderí-5