Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)
A motívum térközökben való formálásának e rendje alapján a kanásztáncnak szabályosabb és szabálytalanabb változatait különböztetjük meg. Szabálytalan formákban az egyes motívumokat egy vagy két térközben járja a táncos, és a táncban a térközöket rögtönzött sorrendben használja fel. A szabályosabb formák egyik változatát az jellemzi, hogy a táncos egyszerre egy térközbe ugrik a „háromlépés" motívummal és meghatározott sorrendben térközről-térközre halad. Esetleg egy mozgássort irányváltással szakít meg. Fejlettebb változata az a forma, amikor a táncos állandóan két térközben alakítja a motívumait és ezt szimmetrikusan megismétli a másik két térközben, majd negyedfordulattal balra elfordulva járja a motívumait, ugyancsak szimmetrikusan, a térközök újabb variációs lehetőségét kihasználva (pl. a hosszúhetényi kanásztánc). Gyakori a két szakaszra való tagolódás. Az első részben az eszközök körül vagy azok előtt táncolnak (chassé lépés, háromlépés). A második szakaszban pedig az eszközök közötti tánc következik. A két táncszakasz többször ismétlődhet. A kanásztánc keresztbe helyezett eszközök között járt változataiban a férfinek nővel járt páros típusai is gyakoriak. Ebben hol az egyik, hogy a másik táncol az eszközök között, illetve mindketten az eszközök által határolt térközben táncolnak szabályos vagy szabálytalan rendben (pl. a szenyéri kanásztánc). A kanásztánc bemutató jellegénél fogva a legalkalmasabbnak bizonyult a kötött formájú változatok kialakulására. Nem véletlen az, hogy az 1930-as évek „Gyöngyösbokréta" mozgalmában éppen a kanásztáncok kerültek leggyakrabban az együttesek repertoárjába. Ezeknek a táncoknak mozgáskincsben leggazdagabb változata a karádi kanásztánc, amelyben a függőlegesen tartott eszköz lengető mozgásától kezdve, a térközökben szabályosan ismétlődő táncmotívumokig sokféle táncmozzanatot megtalálunk. Az említett táncot táncmester állította össze és a használt motívumelnevezések (pl. kisharang, nagyharang, lebukó, felütő, körbe topogó, bocskorverés stb.) is erre utalnak. A SEPRÜTÁNC A seprűtánctípus legjellegzetesebb motívumai a következők: 1. A táncos az eszközt lábai alatt elölről vagy hátulról irányítva átdugja az egyik kezéből a másikba. Ritmusa: I I Megjegyezzük, hogy az eszköz nyolcadérték alatti azonnali átvetése is előfordul. 2. A másik változatban a táncos az eszköz végét a földre támasztja, hol jobb, hol bal lábát átveti rajta, miközben az eszközt az egyik kezéből a másikba teszi: Ritmusa: | | ; | | П I 3. A földre támasztott végű eszköz felett átugrik a táncos, miközben hátul az egyik kezéből átadja a másikba az eszköz végét. Ritmus: ГП | Változataiban a seprűn kívül a bot, sapka és kendő is használatos. Az egyik kapcsolódó eszköz alapján sapkatáncnak is nevezik. Ugyancsak gyakori a szövőszék analógiáján alapuló takácstánc, elnevezés. Azt tartják ugyanis e táncról, hogy a láb alatt átkapkodott eszköz a szövőszéken ide-oda ugráló vetélő mozgását utánozza. A Mezőföldön kendővel járt változatát ismerik, amely dallamának a szövegsorai végén elhangzó „sudridom" szövegrész alapján kapta elnevezését. 45
