Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

menést teszik lehetővé, az évi termés bőségét biztosítják. A mai részvevők nem ismerik már a gesztusok, tárgyak egykori mágikus jelentését, ők csak vidám tréfálkozással szerepet játszanak. A mai nyolc-tizenkét szereplő (16-22 éves fiúk) között vannak a farsangi bohócok, akiket bolondoknak is hívnak, és a már említett lányok. A húshagyókeddet a farsang utolsó napját egyébként is szokás bolondok napjának nevezni. Késő középkori hagyományelem egy másik érdekes figura, az úgynevezett szalmatörök, akinek szalmával kitömött bő gatya az öltözéke. Valószínűleg újabb eredetű szereplő a kéményseprő. Zajos a tikverőzők felvonulása „hu-hu" kiáltásokkal, ijesztgetésekkel, a kutyák ingerlésével. Házról-házra mennek, igyekeznek behatolni a tyúkólakba, a füstölőkbe egy kis prédáért. Ha közeli ismerőshöz vagy az egyik résztvevő otthonához érkeznek, lekerül az álarc, egy kis pihenés következik. Eszik a frissen készült farsangi fánkot, megöntözik egy kis borral. A legtöbb helyen már a kapuban várják őket, hogy a kijáró ajándékot, a tojásokat átadják a lányoknak. A tikverőzők cserében bekormozzák a háziakat. Az utcán járműveket, szekereket kerékpárosokat rohannak meg, sőt még a délutáni vonattal érkezők elé is kimennek az állomásra. Késő délután fokozatosan lekerülnek az álarcok. Este pedig valamelyik részvevő édesanyja megsüti a gyűjtött tojások egy részét, és rántottás vacsorával fejezik be a napot, és fejezi be az egész falu a farsangot. Néhány évvel ezelőtt még táncmulatság zárta le a szokást, amit szintén a tikverőzők rendeztek. Egyébként a zenének is nagyobb szerepe volt a múltban a szokás menetén belül, mint ma: a lányokat az egyik bohóc monoton harmonikamuzsikával kísérte. Az utóbbi években ez - akárcsak a szalmatörök figurája már hiányzik. Érdekes vonása a szokásnak, hogy a falu egész lakossága tevékenyen belekapcsolódik. Ma persze már csak az otthon tartózkodók, hiszen sokan eljárnak a faluból üzemekbe, bányákba. Azok a fiatalok, akik ma a tikverőzés szereplői, ugyancsak mind üzemi dolgozók vagy tanulók. A mohai húshagyókeddi szokásban tehát ősi termékenységvarázsló, tavaszváró, köszöntő elemek élnek tovább, a középkori karneválok formai elemei és újabb eredetű hagyományok ötvöződtek össze. Ezek harmonikus egymásmellettisége - és egyáltalán az a tény, hogy a mai élethez alkalmazkodva, de hagyományos formákban él még e szokás - a mohai tikverőzést tudományos megfigyelés szempontjából is tanulságos eseménnyé teszi. Tikverőző „leány" álarca. Moha. (IKM Lelt. sz.: 64.162.1.) 34