Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

Nadapon az első hirdetés napján a vőlegény és a menyasszony külön-külön ment meghívni a vendégeit. Az idősebbeket hívták és elsősorban a násznagyokat, vagyis a két keresztapát, mert azok voltak rendszerint a násznagyok. A keresztapa fiát vőfélynek, lányát pedig koszorúslánynak hívták meg. Ez kötelező volt, s így megtörtént az oltár előtt, hogy amikor a rozmaringkoszorút a térdeplő vőlegény fejére tette, a koszorúslányt fel kellett emelni, mert még olyan kicsi volt. Második hirdetéskor a vőlegény és a menyasszony együtt mentek további vendégeket hívni, harmadik esetben pedig a két vőfély együtt hívta a vendégeket. Alakodalom napján délután 2 órára szólt a hívogatás, kivéve Nadapon, ahol már reggelre összejött a násznép. A vőlegényes házból elindultak kikérni a menyasszonyt szülei házából. Kikéréskor búcsúztatta el a vőfély a menyasszonyt szüleitől, rokonaitól és barátnőitől. Innen indult el a menet a templomba az esküvőre. Sukorón és Pákozdon 1945-ig elől ment a férfiak csoportja összekapaszkodva, a menet elején a két vőfély, a csoportban pedig a vőlegény a násznagyával. Utánuk következett az asszonyok csoportjában a két koszorúslány között a menyasszony. A gyerekek elvegyültek a felnőttek közé. A muzsikusok hátul mentek és muzsikaszóval kísérték a násznépet. A két koszorúslány egy-egy narancsot vitt amibe fehér, keskeny csipkéjü szalagokkal díszített rozmaringszál volt tűzve és ezt a templomban hagyták. A vőfélyek üvegre fűzött kulycsos kalácsot vittek, egyiket a papnak, másikat az anyakönywezetőnek adták. Nadapon a következő volt a sorrend. Legelői mentek a zenészek, utánuk a gyerekek, felvirágzott kalappal. Mögöttük a 2 násznagy haladt, mindegyik a feleségével. Ezeket követte a menyasszony a két vőfély és koszorúslány között. Az első koszorúslány vitte szép hímzett kendőkbe kötve a vőlegény rozmaringkoszorúját, amit az eskü mondás alatt viselt. A másik koszorúslány egy almát vagy narancsot vitt, amibe szintén színes szalaggal átkötözött rozmaring volt tűzve. Ezt az esküvő után az oltárra helyezte. Mögöttük jött a vőlegény két vőfély és két koszorúslány között. Gárdonyban és a vele érintkező szomszéd helyeken már a mai öregek fiatal korában is párosan történt a templomba vonulás. Az első vőfély ment a menyasszonnyal az első koszorúslány a vőlegénnyel. Mikor a templomból kijöttek s amíg a fiatal pár beiratkozott a paróchián, a násznép táncolt egyet, főleg a meg nem hívott nézők seregével. Az esküvő után a násznép szétvált. A menyasszony vendégei régen a menyasszonyos házhoz, a vőlegény vendégei a vőlegényes házhoz mentek és itt vacsoráig táncoltak. Vacsora alatt a vőlegényes ház násznépe kikérte a menyasszonyt szülei házából. Nyáron udvaron tartották a lakodalmat, ahol sátor volt felépítve. A menyasszonytánc mindenütt éjfélkor volt, levették a menyasszony fejéről a koszorút és bekötötték bécsi piros kendővel. A vőfély kezdte meg a táncot, miután azt kiabálta, „eladó a menyasszony". Sorba táncoltak vele először a koszorúslányok, utána a rokonok. Akkor el kellett lopni a vőlegénynek, mert nem bírta már a táncolást. A menyasszonytáncot általában gyors csárdásra járták. Pákozdon külön nótája is volt. A násznagyok előtt két tányér volt összerakva, abba helyezték a soron követkkező táncosok a pénzt és ruhásvékába az ajándékot. A menyasszonytánc után a férfiak egy pohár bort, a nők pedig süteményt kaptak. Ezután reggelig folyt a tánc. Sukorón lakodalomban táncolták a söprűtáncot. Egy középen táncolt a söprüvel a többi körülötte állt. A középen táncoló eldobta a söprűt és elkapott egyet a körbenállók közül. Aki páratlan maradt az került a kör közepére és táncolt tovább a söprüvel. A sukoróiak lakodalom után mentek tyúkverőbe. Felöltöztek „lárvákba" és az ismerősöket sorra járták. Miután visszaérkeztek a lakodalmas házba megsütötték a kapott ajándékokat. Nadapon az új menyecskét végigkísérte a rezesbanda az utcán és a magával vitt kuglófból a szembejövő embereknek adott egy-egy szeletet. Pákozdon a lakodalom után következő vasárnap „nászvendégség" volt a közeli rokonság részére. A munkához kapcsolódó társas összejövetelek közül meg kell említenünk a kukorica és tollfosztót, amely vidám keretek között folyt le. A fonókat már az idősebbek is csak a szüleik elbeszélése alapján ismerik. 31