Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)
NÉPTÁNCKUTATÁS FEJÉR MEGYÉBEN Fejér megyét szokás a néprajzi kutatásban, így a néptánckutatásban is, a megye jelzős neve alapján fehér foltnak nevezni. Pedig a szójátékot e témakörben más megyékre, vagy más nagyobb területekre is alkalmazhatjuk. Ezt annál inkább megtehetjük, mert vannak olyan vidékeink, ahol a köztudomás szerint a közelmúltban még eleven volt a paraszti táncélet, s ennek ellenére az onnan származó adatok is hiányosak. Gondoljunk csak akár Észak-Magyarország egyes részeire, a palócság néhány csoportjára vagy az Alföld számos vidékére. Az az igazság, hogy a kutatás ezeket a területeket sem aknázta ki megfelelően. Az viszont kétségtelen tény, hogy a Dunántúl középső és északi része (Zalát is ide soroljuk) egyike azoknak a vidékeknek ahonnan a legkevesebb gyűjtött adattal, néptáncfilmmel és tánclejegyzéssel rendelkezünk. Ez a terület sajátos történeti, gazdasági és társadalmi alakulása következtében nem tudta megfelelően az érdeklődés elé tárni ilyen jellegű anyagát. Ez nem jelenti azt, hogy itt nem lehetett volna még a közelmúltban, vagy nem lehet még ma is néptánckutató munkát végezni. A hagyományos paraszti táncélet emlékeit általában az első világháború előtt már élő korosztályok őrizték még meg napjainkig, de bizonyos közösségekben még a két világháború közötti, sőt néhány esetben a későbbi generáció is hordozott tánchagyományokat. Az említett táncélet e virágkorának képviselői főleg a családi ünnepeken (pl. lakodalmon) máig éltek illetve élnek tánctudásukkal. Tény, hogy a múltban a kutatások elsősorban olyan területeken kezdődtek el - ez érthető és törvényszerű - ahol a felszínen egyéb látványosabb népművészeti hagyományok is éltek. Utaljunk csak arra, hogy a néptáncmozgalom és a kutatás sokat profitált az 1930-as évek elején kialakult un. „Gyöngyösbokréta" hagyományaiból. E mozgalom csoportjai is a „színes" területeken jöttek létre, ahol még viszonylag könnyen elérhető hagyományok éltek. E korszak szemléletmódjának már sokszor bemutatott negatív vonásai mellett, általában értékes hagyományokat őriztek meg, mentettek át az utókornak. Paulini Béla a Gyöngyösbokréta alapítója Fejér megyei (Csákvár) származású volt. Mozgalmának kibontakozását az az esemény indította el, hogy szülőfalujának paraszti színjátszó csoportjaival a saját rendezésében helyben, majd Budapesten és más városokban is bemutatta a Háry Jánost, amelynek szövegkönyvét eredetileg részben ő írta. A továbbiakban a szakemberek tanácsát is figyelembe véve az említett szempont alapján - különösen ahol színes népviselet is élt - hozta létre „bokrétás" csoportjait. Fejér megyében ilyen helyeket nem talált, valószínűleg nem is keresett. Köztudomású, hogy Fejér megye a múltban a nagybirtok egyik hazája volt. Bár nagy határú alföldies jellegű községei is voltak, de az uradalmi cselédség a „puszták népe" határozta meg a megye arculatát. Amióta a néptánckutatás rendszeres és módszeres munkája kibontakozott az ilyen jellegű területek, társadalmi rétegek tánckultúrájának a vizsgálata is előtérbe került. Fejér megye parasztsága, így a hajdani cselédség is néptánckincsünk összképének a kialakításához nagyon sok értékes anyagot őrzött meg. Az is tanulságos, hogy elsősorban nem az újabb táncokról (pl. csárdás) végezhettünk megfigyeléseket - bár ezek egyszerű formákban még a mai napig élnek. - A régi táncunk az ugrós tanulmányozható itt szinte valamennyi eddig ismert megjelenési formájában: szóló, páros, négyes ún. csillag forma, csoportos köralak stb. Tehát a középkorban is már ismert táncformák megjelenésétől a nyugati, későbbi hatást mutató kontratánc alakzatokig minden megtalálható. Változatosságukra utal a sokféle népi elneve+-A székesfehérvári csapócéh behívótáblája. (IKM Ltsz.: 13.1.1.) 9
