Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)

XI. NEGATIV TÄJJELLEG Az is jellemző, egy vidékre, ami szomszédaihoz képest jóval ritkább benne, vagy éppenséggel hiányzik belőle. Nem került elő, legalábbis az eddigi gyűjtések során, olyan jellegzetes dunántúli dallamtípusok változata mint például: „Magas-kanász" (JÁRDÁNYI I. 50.), „Kis-kanász" (J. I. 176.), „Ó mely sok hal" (J. I. 51.), „Cinegemadár" (J. I. 53.), „Volt nekem egy kecském" (J. I. 54.), „Zsubri pajtás" (J. I. 137.), „Leesett a makk a fáról" (J. I. 140.), „Dunáról fúj a szél" (J. I. 61.) és „Molnár, van-ë pénzed" (KODÁLY: A magyar népzene VIII. fejezet „Mit játszik a nép hagszerein? " alfejezet első három dallampéldája). A dialektus-területen belül apróbb, árnyalati eltérések igazolódtak be abban, hogy eddig kifejezetten nyugat-, illetve dél-dunántúlinak ismert dallamtípusok sem kerültek elő Fejérből: Regölés (KODÁLY-VARGYAS: Példatár 460-461.), „Magas-Éva szívem" (J. I. 129.), „Télen nagyon hideg van = Komáromi kisleány" (J. I. 95.), „Két szál pünkösdrózsa" (KODÁLY-VARGYAS: Példatár 226.), „Röpülj Páva" (J. I. 56.) és „Megfogtam 'égy szúnyogot" (J. I. 94.). E dallamok talán már a század elején, múlt század végén sem éltek Fejérben. A „Gulásbojtár" dallamtípus-bokornak viszont olyan érdekes, eddig még nem ismert „félsziget"-szerű oldalág esete jött elő, mint a 99. (féllábbal „Fekete föld termi a jó búzát"). A külön meg nem említett többi dallam népzenénk régi és új stílusának, más területeken is elterjedt típusainak várható létét igazolták. Elvileg nyugodtan feltételezhetjük, hogy nem túl régi időszakban — talán 100—120 évvel ezelőtt — egy átlagos Fejér megyei faluban, pusztán, szőlőhegyen ugyanolyan gazdag és sokrétű dallamanyag élt a nép használatában, mint a századforduló idején Tolnában, Somogyban. AZ ANYAG ELRENDEZÉSE ÉS KÖZLÉSMÓDJA A kottakép a tudományos közlések egyenhangnemét, az egyvonalas sr-hangra transzponált formát nyújtja. Többnyire egy lejegyzés, illetve hangfelvétel alapján, közepes részletességi fokon tükrözi az elhangzottakat. A közepes szint a személyi változatokat alig, vagy fel sem tüntető túl egyszerű ábrázolásnál részletesebb, pontosabb; mérsékelt és lassú tempó esetén még a nyolcadpárokon belüli ritmus-viszonyokat (pontozott, illetve triolás képleteket) is feltünteti. De nem törekszik bartóki, kodályi, lajthai élességi fokra, már csak azért sem, mert ennek a dallamanyagnak mind a vokális, mind a hangszeres előadásmódja nem olyan dúsan fejlett és bonyolult, hogy igen aprólékos (minuciózus) lejegyzést érdemelne. Az átlagos giusto tempó nincs kiírva, csak az ettől eltérő tempók, illetve előadásmódok (parlando, rubato, moderato stb.) Pusztán a lejegyző-gyűjtő által megfigyelt, illetve я hangfelvételen hallható személyi variánsokat úgy jelöljük, hogy a dallam-főalakban a változó hang, illetve változó ritmusképlet fölé jegyzetszámot írunk. Ha több hangra (több hangból álló ritmusra) vonatkozik az eltérés, akkor a variáns számtól vízszintes vonal indul és tart a változó hangok utolsójáig. A dallamfőalak után állnak a kiírt eltérések a megfelelő szám alatt illetve után (itt már nincs vízszintes vonal a többhangú variáns esetén). 45