Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)
SAJÁTOS DUNÁNTÚLI INTONÁCIÓ ÉS RITMIKA FEJÉRBEN VIII. Magas hangköz-intonáció („dunántúli terc és felső szeptim") ötfokú dallamokban Bartók és Kodály már a húszas-harmincas években leírta azt a jelenséget, hogy Dunántúl népe szívesen énekli az ötfokú rendszer DÓ-ját (a LÁ-modus tercét) és néha felső-SZÓ-ját (a LÁ-modus felső szeptimjét) az akusztikai tisztaságnál magasabban. Ez a magas-hangköz néha csak negyedhanggal szól följebb — ilyen formán citerán, cimbalmon, furulyán, klarinéton, zongorán, rézfúvón stb. lejátszhatatlan, mert éppen két félhang közé esik. Ennek a köztes hangköznek a jelölésére vezette be Bartók a felezett módosítójelet. Ha a magasbodás nem negyedhangnyi, hanem kevesebb vagy több, akkor a kistere, kisszeptim fölé írt felmutató nyíl: t illetve a nagyterc, nagyszeptim fölé írt lemutató nyíl: 4 jelzi a magasabb intonációt. Van amikor már szabályosan nagyterc (Dl) illetve nagy felső szeptim (SZI) hangzik, de ilyenkor is megmarad az alsó szeptim SZÓ-nak! Ennek magasodása már súlyos modorosság, a funkciós, nyugati dúr-moll ízlés benyomulása („vezérhangosítás"), amit többnyire a kávéházi zenészek, modoros énekesek terjesztenek. Nem minden ötfokú dallamot énekelnek (hegedülnek, bédóznak) magas-hangközökkel, sőt, puszta gyakoriságban a Dunántúl népe is legalább annyiszor énekel, játszik „országos intonáció" szerint, - DÓ-val, SZÓ-val, - mint magasítva. Tehát nem önmagában vett gyakorisága avatja dunántúlivá (és feltehetőleg: ősi, finnugor örökséggé) a magas intonációt, hanem az a tény, hogy a magyar népzene egészén belül 99%-ban csak itt hallható. A Dunántúlon hangzik föl a leggyakrabban és a legtöbbféle dallamtípusba ágyazottan. (Helyesebb, sajnos, lassan-lassan múlt időben fogalmazni, mert ez a sajátosság 1955-60 óta feltűnően elnémulóban van.) Dallamonként, személyenként, sőt versszakonként és ismétlésenként ingadozhat az intonáció magassága, ettől van a régi dunántúli népzene (és a tájjellegű új stílusú dallamok) egy részének oly különleges, utánozhatatlan íze. 1. Éles dunántúli ötfokúság 2. Féléles dunántúli ötfokúság 3. Általános LÁ-ötfokúság fönt: Szí lent: Szó, | ^ P " * „ I d 1 fönt is: Szó Dí 1 ""• ' =i 42
