Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)

BEVEZETÉS Fejér megye népzenéjét kívánjuk bemutatni. Az országos helyzethez viszonyítva ugyanis keveset tudtunk eddig az itt élő parasztság hagyományos zenekultúrájáról. Ez a hiány különösen akkor feltűnő, ha Dél—Dunántúl századforduló óta feltárt gazdag dallamvilágát vesszük figyelembe. Egy-egy dallam ugyan szerepelt már Fejér megyéből is az összefoglaló népzenei munkák példatárában és a népszerűsítő kiadványokban, de átfogóbb ismereteink innen nem voltak. Az említettek közül idézzük a ma már közismert „Béreslegény jól megrakd a szekeret" szövegkezdetű dallamot Bartók Béla baracsi gyűjtéséből, amely sajátosan képviseli régi népzenénk egyik fő típusát (56.) A népdalok korszerű tudományos igényeket kielégítő, a dallam és szöveg egységét figyelembe vevő gyűjtése a 20. század elején már Fejér megyében is elkezdődött. Bartók ugyanis legelső gyűjtőútjainak egyikén, 1906-ban jutott el Baracsra és Dunapentelére. A későbbiekben, Kodály 1922-ben Mányon és Csabdin végzett feltáró munkájától eltekintve, folytatást az 1940-es évekig szórványosan találunk. Már a századforduló idején, de később is, a felszínes benyomások alapján jellegtelennek tűnő, nagy kiterjedésű uradalmakkal tagolt megyében ritkán fordultak meg kutatók. A népzenegyűjtőket hagyományőrzőbb vidékek, falvak vonzották, ahol gazdagabb és változatosabb anyagot találhattak, és még virágzó zenei életet figyelhettek meg. Az említett előítéletek és más sokrétű, fontos feladatok mellett a népzenekutatás ilyképpeni alakulását a helyi gyűjtők hiánya is meghatározta. Ismeretes Bartóknak és Kodálynak az a törekvése, amely az egész magyar nyelvterület feltárását tűzte ki célul, és ezt Fejér megyében végzett munkásságuk is alátámasztja. Munkatársaikat és tanítványaikat rendszeresen ösztökélték a „fehér foltok" felszámolására. Az első generáció (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Vikár Béla, Seemayer Vilmos, Schneider Lajos, Kiss Géza, Gönczi Ferenc) dél-dunántúli munkássága után, az utóbbi években az egész Dunántúlon is egymás után jelentek meg a népdalgyűjtemények, így Baranya, Somogy, Tolna, Zala, Veszprém, Vas és Győr—Sopron megyékben. Jelenlegi népdalkiadványunk, amelyet egy összegyűjtött nagyobb anyag válogatásából állítottunk össze, az ismertetett hiányosságokat kísérli meg pótolni és vázlatos áttekintést kíván nyújtani Fejér megye népzenéjéről. A megye nevét említjük, bár tudjuk, hogy a népi kultúra megnyilvánulásának semmiféle területén nincsenek közigazgatási határok. Igy például a Fejér megye nagy részét képező Mezőföld földrajzilag és néprajzilag is szorosan kapcsolódik Tolna megye északi részéhez, ahol e táj folytatódik. Erről a természetes érintkezésről a bemutatásra kerülő zenei anyag is bizonyságot tesz. Fejér megyei népzenegyűjteményünket kb. 1200 dallamból válogattuk ki, amelyek nagyobbrészt archívumokban találhatók lejegyezve vagy hangfelvételen (Országos Néprajzi Múzeum Népzene Osztálya, Zenetudományi Intézet Népzenei Archívuma, István király Múzeum Néprajzi Adattára). Felhasználtuk Bartók és Kodály korai gyűjtését is, amelynek egy része itt kerül először közlésre. Az anyag zömét az utóbbi 24 év gyűjtései alkotják, amelyek egyéb néprajzi kutatóutak „melléktermékeként" kerültek felszínre. Főleg a néptáncgyűjtések alkalmával történt a dalok rögzítése, amikor is a vizsgált tánczene mellett — amely egyébként népzenénk régi rétegében jelentős helyet foglal el — érdeklődtünk más műfajok iránt is. Több alkalommal külön gyűjtőúton bővítettük a már +• Népi passiókönyv díszítése. 1767. Sárrét. Az István király Múzeum Néprajzi Gyűjtemé- 9 nyéből (Lelt. sz.: 288/1911.).(Gelencsér Ferenc felvétele)