Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)

Kralovánszky Alán: A tinópénz kérdsei I. István király korában

A TINÓPÉNZ KÉRDÉSEI I. ISTVÁN KIRÁLY KORÁI*. VN

Az I. István király törvényeiben szereplő tinópénz istvánkori tényleges meglétét bizonyítani nem szükséges, mivel e munkát a gazdaságtörténészek, numizmaták és a történészek egyöntetűen és megnyugtató módon már régen elvégeztékj1).

De mivel e kérdéssel talán nem foglalkoztak elég kimerítően, ezért érdemesnek látszik az újabb kutatási eredmények tükrében egyrészt mélyebb, vagy szélesebb összefüggésben megvizsgálni a tinópénz gazdaságtörténeti vonatkozásait, másrészt pedig néhány gondolatot felvetni.

Induljunk ki magából a tényből:

1. István király mindkét törvénykönyvében szerepel az ötös számrendszer alapján számolt juvencus, tehát a 2 — 4 évek közötti heréit bikaborjú(2), mint

RÖVIDÍTÉSEK

BégTan = Régészeti Tanulmányok

SzlE = Szent István Emlékkönyv. Bp., 1988, I—II.

ÍJ) Pauler Gy., A magyar nemzet története az Árpád házi királyok alatt. Budapest, I, 1898, 45 — 49; IIóman B., Magyar pénztörténet 1001 — 1320. Budapest, 1916, 158; Huszár L., Szent 1st v(ín pénzei. SZIE, II, 338 — 341.

Molnár E., A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkor. Budapest, 1949, I, 200, 210. - Gondolunk itt arra is, hogy István király I. 32. törvényének bajor eredete bár felvetődött, mégsem vontak le ebből olyan következtetést, amely szerint a tinópénz is bajor eredetű lenne, mivel az idézett magyar törvény a Lex Baiuwariorum I. 6. és X. 1 .-ben foglaltakkal azonos pénzszámítást és tinó értéket ad. Cf. Madzsar I., Szent István törvényei és a Lex Baiuwariorum. TörtSzle, 1921, 66 — 67.

(2) Cztjczor G. — Fogarasi J., Magyar nyelv szótára, VI, 1874, 302.

értékmérőnek meghatározott fizetési eszköz, pénznemi3).

2. E pénznem kizárólag akkor és ott szerepel, amikor és ahol anyagi ellenszolgáltatású a büntetés, tehát ha nem analógiás (pl. kardrántás, munkaeszköz elvétel), vagy egyéb (pl. dorgálás, nyilvános megszégyenítés, böjt, verés, elzárás, egyházi temetés megtagadás, hajnyírás, megbélyegzés, testcsonkítás, szolgaságba vetés, kivégzés)— kivéve a szándékos gyilkosságot, amikor 110 aranypénz ill. 110 tinó a büntetés; a véletlen gyilkosság esetét, amikor 12 arany; valamint a szállások felgyújtása esetét, amikor solidusban meghatározott értékű tinó a büntetés, tehát bármelyikkel lehet fizetni.

3. Ezen anyagi ellenszolgáltatású büntetések a feleséggyilkosság, az eskiiszegés, a más szolgájának jogtalan felszabadítása, a követ megverése, a leányrablás, a gyújtogatás, a házak megrohanása, a gyilkosság, valamint a lopás büntetésével kapcsolatban jelentkeznek.

4. A törvényekben nem szerepel semmi olyan megváltási mód, amit abban az esetben engedélyeznek, ha a megbüntetett nem tudja a bírságot megfizetni.

Az említettek alapján való következtetések az alábbiak :

1. A más szolgájának jogtalan felszabadítása esetét kivéve, a felsorolt bűnök a társadalom legkülönbözőbb jogú és vagyonú rétegében előfordulhatnak, tehát olyan büntetési módot kellett alkalmazni, amely mindenki számára végrehajtható volt.

2. Ezt a végrehajthatóságot az ismert törvény alapján csak a tinóban határozták meg, tehát jogosan

(3) Závodszky L., .1 Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinatok határozatok forrásai. Budapest, 1904,1, 15. 17, 21, 25, 27, 32, 35; II, 4, 6. — Cf. Szilágyi L., Árpádkori törvények. Budapest, 1961.