Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Huszár Lajos: A pénzverés helye Magyarországon a XI. században
Márpedig az a község az ötvösök és pénzverők telepe volt. írott forrásban ugyan csak 1244-ben szerepel mint a monetariusok faluja, de nyilván megelőzőleg már régóta az kellett, hogy legyen. Ezen a területen több ízben folytak ásatások, melyek eredményeit Zolnay László foglalta össze(13) és az ő közléséből kiderül, hogy egy fémöntőkemence, románkori templom romjai, majd sírleletként ötvöstárgyak, ékszerek valamint az említett pénzek kerültek elő innen. Zolnay a fémöntőkemence alapján a telep fennállását a XI. századot megelőző időre vezeti vissza és az itteni ötvösök jelenléte szerinte megelőzte a pénzverés kezdetének az idejét. Mindenesetre a pénzek tanúsága szerint a telep a XI. század elején már létezett. Minthogy Kovácsi a középkorban bizonyíthatóan a pénzverők községe volt és a település a XI. század elején már bizonyosan fennállott, továbbá minthogy a leletek tanúsága szerint már ekkor is az ötvösök lakóhelye lehetett, egyáltalán nem túlzott következtetés, ha feltételezzük, hogy az első pénzverők az itteni ötvösök sorából kerültek ki, illetve éppen az ők itteni jelenléte indokolta a pénzverdének Esztergomban történt felállítását. Ez a következtetés, ha feltételesen is, de megint csak Esztergom felé irányítja a figyelmet a pénzverés helyének a keresésénél. Felmerülhet természetesen az az elképzelés is, hogy mindkét királyi székhelyen, sőt esetleg még további más helyeken is folyhatott pénzverés. Konkrét ellenvetést természetesen egyik feltevés ellen sem vethetünk, de mindenesetre ismeretes 1211-ből egy oklevél, melyben az esztergomi és a Csanádi érsek megegyeznek a pisetumra nézve oly módon, hogy apisetumakkor is az esztergomi érseket illeti meg, ha esetleg másutt is folyna pénzverést14). Ez a kifejezés, hogy másutt is (quidquid loco) nyilvánvalóan magában foglalja, hogy az 1222. évet megelőzőleg csak egy helyen folyt pénzverés és ha nincs is kimondva expressis verbis, mégis az oklevélszövegből következik, hogy ez a hely Esztergom volt. Tehát az egyetlen ismert forrásadat, mely a pénzverdékről nyilatkozik, nem támogatja több pénzverő létezésére vonatkozó elképzelést. Itt jutunk el megint egy olyan érvhez, melyet az eddigi vitákban a legnyomatékosabban használtak fel, mint közvetett bizonyítékot az esztergomi pénzverés mellett. Ez pedig az esztergomi érsek pisetum joga. Ez tudvalevőleg azt jelenti, hogy a pénzverés feletti ellenőrzés gyakorlásáért az esztergomi érseket minden pénzzé vert ezüstmárka után egy pisetum ezüst illeti meg. Nem lehet tudni, hogy az esztergomi érsek ezt a jogot mikor nyerte el. Az első írásos emlék 1256-ból, majd 1262-ből ismeretes. Mindkét oklevélben IV. Béla megerősítette az érsek régi jogát. Az első oklevél bevezető része említi, hogy az érsek ezt a jogot az érsekség inegalapítósakor az első királyoktól nyerte(15), a másik oklevél szövege pedig azt mondái) Zolnay L., Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban. AÉrt, XCII, 1965, 148— 160. (14) 1211. február 12 előtt. Knauz X., Monumenta Ecclesiae Strigon iensis. I. Strigonii, 1874, 198, 192. sz. (15) Ibid, I. 571. sz. ja el, hogy tudomásuk szerint ez a kiváltság mindenkor az esztergomi érsekhez tartozott)11’)- A pisetum ügyében megegyezést magában foglaló említett 1221,-i oklevél szövege körülbelül ugyanezt fejezi ki. A XIII. századi közfelfogás szerint tehát a pisetum jog ősidők óta az esztergomi érsek kiváltsága volt. Önmagától kínálkozik az a következtetés, hogy azért illette meg ez a jog az esztergomi érseket, mert ott folyt a pénzverés, mely felett neki ellenőrzést kellett gyakorolni. Ha a pénzverés más városban folyt volna, akkor bizonyára az ottani egyházi főhatóságra lett volna ruházva az ellenőrzési jog. Körülbelül ezek azok az érvek, melyek mint közvetett bizonyítékok némi reménnyel felhasználhatók a pénzverés helyének a kutatásánál. Akadnak ugyan még bizonyos mértékig idetartozó adatok, de ezek már csak igen távoli vonatkozásaikkel segíthetnek. Ilyen például a zalavári apátság 1019.-Í alapító levelének 1514,-i másolata, melyben a királyi kamaráról történik említés)17). Ez annyiban érdekes, mert az oklevél esztergomi vonatkozású. Majd szokás említeni Kálmán király 1100-ból való törvényét, mely szerint minden pénzt, ami Magyarország területén összegyűlik, Esztergomba kell küldeni)18). Eszerint Esztergom, mint a domaniális államháztartás központja tűnik fel. Végül nem mellőzhető egy Esztergom megyéből előkerült verőtő említése sem, mely II. Béla (1131 — 1141) CNH. 61. számú pénze előlapjának a verésére szolgált)19). A rendkívül ritkán előforduló középkori verőtő a lelőhelyhez közel eső pénzverdére utal. A mondottakat összefoglalva, az derül ki. amit a bevezetőben már hangsúlyoztunk. Nevezetesen az, hogy ezidőszerint nem rendelkezünk olyan minden kétséget kizáró adattal, mely véglegesen és meggyőzően eldöntené az első pénzverde helyének a kérdését. Annyi állapítható meg csupán, hogy míg a rendelkezésre álló adatok és ismeretek sorában nem sikerült olyan érvet kovácsolni, melynek segítségével legalább közvetve a székesfehérvári pénzverésre lehetne következtetni, addig viszont Esztergom felé sok jel mutat. Ezért áll az előtérben a kutatás jelenlegi állása szerint Esztergom, mint a XI. századi pénzverés valószínű helye. Természetesen elképzelhető más vélemény is, de annak csak akkor lehet meggyőző ereje, ha legalább hasonló súlyú bizonyítékokat tud felsorakoztatni. Puszta feltevésekkel vagy kombinációkkal ezt a kérdést megoldani nem lehet. Az ezidőszerint több oldalról is valószínűsített megállapítást — véleményünk szerint csak akkor érdemes vitatni, ha olyan konkrét bizonyíték merülne fel, mely hosszú idő óta folyó vitát végleg eldönthetné, vagy új irányba terelhetné. Huszár Lajos (16) Ibid.y I. 6IS. sz. (17) I bid.y 14. sz. (18) Ibid., 35. sz. (19) Jelentés a .Magyar Nemzeti Múzeum 1905. évi állapotáról, 190(5, 50. 279
