Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Kovács László: Adaok a LANCEA REGIS felirata pénz értékeléséhez
12. ábra: A nagyharsányi dénárok két csoportjának előill. hátlapképe A hátlapi REGIA CIVITAS körirat a dénár egyik keltező jegye, hiszen Regensburgban az olaszos latinságú REGINA CIVITAS köriratot — Gedai István szerint — 1004-től a középkori latinsággal megnevezett RADESPONA, RADASPOXA, RATISPONA váltotta felt82). A REGINA CIVITAS megváltozott, REGIA CIVITAS alakban való megjelenése nem elmelynek mintájául valószínűleg István sógorának, IV. Henrik bajor hercegnek 995 — 1002 között vert denára szolgált^81). Ha tehát Gedai István korai keltezése fennáll;"5), akkor annak az elrejtési időn kívül(80) az utóbbi két adat a fő bizonyítéka. Ezek közül a REGIA CIVITAS-szal való keltezést csak akkor fogadhatjuk el, ha a dénárt legalább 1004-ig egyedül verette István, s az obulus verését csak ezután kezdte meg ; ezért igyekezett bizonyítani ez utóbbira Gedai István a köznépi temetők elemzéséből késői, 1015 utáni időpontot. Véleményem szerint érvelése nem fogadható el. Elképzelhetetlen, hogy az általa meghatározott mintegy 15 évi időtartam alatt a dénárból annyit vertek, hogy a nagyharsányi leletet és a két külföldi veretet is beszámítva összesen 42 db került elő, s hiteles külföldi kincsleletből egy sem, szemben a Huszár Lajos által összegyűjtött 1417 bizonytalan számú obulussal(87), s egyetlen egy sem került elő a XI. századi magyar köznépi temetőkből, holott az obulusok száma ott is igen nagy. Lehetetlen, hogy ez a lappangó denártípus örökítette volna át 1004 után a REGIA CIVITAS köriratot az 1015 után verni kezdett obulusra, ennél sokkal valószínűbb, hogy az obulus már forgalomban volt, amikor a dénárt verték. Végülis éppen a dénár REGIA CIVITAS köriratában látom a legfontosabb bizonyítékát annak, hogy az első magyar pénznek továbbra is a CN H I. 1. obulust kell tartanunk. Emellett szól az 5 4 13. ábra: 1 = II. Henrik (1002—24) regensburgi verete, Dbg. 1103; 2 = Vieellinus püspök (1000—14) straßburgi verete, Dbg. 944; 3 = Kon rád burgundi király (937—93) baseli verete,Dbg. 908; 4 — 5 — II. Henrik (1002—44) két mainzi denára, mór ill. bizánci éremkép átvétellel, Dbg. 1185., 1186. írás, hanem tudatos; ezért a pénz csak ott készülhetett, ahol e típuson kívül van még ilyen körirat — a CNH I. 1-en — azaz Magyaroszágon(83 84). Összefoglalva a dénárról írottakat: az előlap LANCEA REGIS kcrirata és kiemelt, központi szerepű szárnyaslándzsa képe, a hátlap koronaábrázolása, a benne levő REGI felirat és a verőtő poncolásos készítésmódja — mind idegen a korabeli bajor pénzveréstől, s ahhoz mindössze a REGIA CIVITAS körirat közvetett kapcsolata fűzi, továbbá pénzlába. (82) CNH, I, 8-9; Gedai I., o. c., 103. (83) Ibid., 129-30. (84) Ibid., 128, 132-36. (85) Mivel a nagyharsányi lelet utolsó kibocsátója Brúnó augsburgi püspök (1006 — 29), Gedai 1. az itt szereplő pénzét (Dbg. 1025) a legkorábbi veretei közé sorolta és a kincs elrejtési idejét az 1010-es évekre tette. Gedai I., o. r., 112—128. Mivel a dénár keltezésére ezen kívül csak a pénzláb-párhuzam [IV. Henrik bajor herceg (995— 1002)] szolgál, azzal is számolnunk kell, hogy később, de még István uralkodása alatt verték. Péter és Aba Sámuel alatt már nem készülhetett, mert — noha lándzsajelvényükről tudunk — pénzeik hátlapján nem REGIA CIVITAS hanem PANNONIA a körirat. A REGIA CIVITAS körirat visszatér ugyan I. András első pénzén (CNH I. 1 1.), de az ő uralkodása alatt a források már nem tanúskodnak lándzsajelvény használatáról. Cf. Kovács L., o. c., FolArch, XXII, 1970, 144. (86) Gedai I., o. c., 128. (87) Huszár L., AArchHung, XIX, 1967, 200. 271
