Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Kovács László: Adaok a LANCEA REGIS felirata pénz értékeléséhez
ép, fél vagy akár negyed pénz, melyet leginkább a halott szájába, markába vagy kezeügyébe helyeztek, a XI. század elején Magyarországon kialakuló új temetkezési szokásnak, az ún. halotti obulusnak a példája. Ez feltehetően az étellel-itallal való temetkezést váltotta fel vagy a keresztény tilalom(12), vagy a jó pénz elterjedésének következtében(13). Ez az új divat a régebbi pénzmelléklettől lényegében különbözött, hiszen az a viselet része is volt, ez pedig csak a halotti tiszteletadás kelléke. Ismerve a temetkezéssel kapcsolatos hagyományok lassú változását, egy ilyen új szokás elterjedéséig hosszabb időnek kellett eltelnie, még akkor is, ha éppen a terjedő kereszténységgel és annak tilalmaival szemben, szinte észrevehetetlenül tudta biztosítani a halott másvilági pogány útra valóját. Szőke Béla a pénzleletes sírok feldolgozásakor nyomatékosan hangsúlyozta, hogy itt pogány hiedelmek továbbéléséről van szó(14), s így még inkább valószínű, hogy a pénznek verése és sírbakeriilése között a szokás elterjedésekor — azaz éppen István király obulusainak forgalma alatt — valamennyi időnek el kellett telnie, hiszen a pénz mindkét oldalát a kereszt díszítette. Más volt már ekkor a helyzet, mint a X. században, amikor a pénz ékszerként, díszként került a nyakba vagy a viselet és felszerelés egyes darabjaira, s a rajta levő ábrázolások jelentését csak kevesen ismerték. Véleményem szerint Gedai István finom megfigyelése csak e szokás megjelenésének és általánossá válásának időrendjére utalhat, nem pedig István pénzének verési idejére. A halotti obulusadás terjedésének egyenetlenségére utal az a tény, hogy a 932 síros halimbai temető II—III. csoportjának sírjaiban mindössze 1, az ország feltételezett pénzverő helyeitől távoleső várfalvi 57 síros temetőrészben viszont 5 István pénz volt. A pénzek mellékletadása — mivel elsősorban önkéntes jellegű cselekmény volt —, nem követte pontosan a pénzverés egymást váltó szakaszait. Az Ellend-Nagygödör-dűlői temető (3. ábra) elemzéséből sem Aba Sámuel, Béla és Géza pénzverésének tagadására, ill. a Salamon és László alatti hanyatlásra következtetünk — ugyanis az első három uralkodónak a temetőben nem volt pénze, és a 11 István, valamint 11 András veretre csak 1—1 Salamon és 91). A várfalvi temető 24. sírjában István, 22. sírjában I. András (1046 — 60) átfúrt érme volt, s a 28. számú gyermeksírban István 2, Péter 1 és András 1 átfúrt pénze mellett utóbbinak egy ép pénzét is megtalálták. (Jósika A., Árpádkori sírok Várfalván. Dóig, V, 1914, 121-122; Roska M., Árpádkori temető Várfalván. Dóig, V, 1914, 125— 168; 2. kép). (12) Török Gy., A szobi Vendelin földek X — XI. századi temetője. FolArch, VIII, 1956, 130; Id., o. c., AHung, XXXIX, 1962, 98. Meg kell jegyezni, hogy az edénymellékletet a pénz csak lassan, fokozatosan szorította ki, hiszen a jól megfigyelhető halimbai temető magyar pénzekkel keltezett III. csoportjának sírjaiban még 28 edény volt, sőt a 274. sír edényét Salamon (1063 — 74) pénze keltezte. Ibid., 95 — 98, 162. (13) Szőke B., o. c., 91 -92. (14) Ibid. László jut —, hanem csak arra, hogy az előbbiek rövid uralkodása alatt talán nem temettek senkit a temetőbe, illetve ha igen, akkor nem adtak nekik halotti obulust; s az utóbbiak idején a szokás itt már kihalófélben volt. E temetőben felismerhetjük az István uralkodása alatt hirtelen elterjedő, de csak néhány évtizedig felkapott divat jegyeit abban, ahogy az e rövid időszak alatt eltemetettek sírjaiban a pénzleletek csoportosulnak(15). Természetes, hogy e részlegesen feltárt, valamint a másik ellendi (16) (4. ábra) és a pécs-vasasi(17) (5. ábra) ugyancsak hiányosan ismert temetőkből lényeges következtetéseket nem vonhatunk le ; szerintem csak annyi állapítható meg, hogy az István uralkodásának vége felé feltűnő szokás itt gyorsan elenyészett. A fiadkérpusztai teljesen feltárt temető (6. ábra) 395 sírjából mindössze 10 — és 4 meghatározhatatlan — pénz került elő; ez is az új szokás gyenge elterjedettségére vall.(18) A többi temetőmaradvány — Csanytelek, Molnos, Pétervására, Jászberény — a részleges feltárás következtében Gedai István szerint sem elemezhető ; a még közöletlen biharkeresztesi, magyarhomorogi és majsi temetőről írottakat(19) pedig egyelőre nem ellenőrizhetjük. Említésre érdemes még a jelenleg feltárás alatt levő Szabolcs-Petőfi utcai Árpádkori temető, melynek 268 sírjából mindössze 6 pénz került elő. A 15. sírban 1, a 19.-ben pedig 3 I. István, a 82. sírban egy a feltáráskor szétporlott, s egy királynév nélküli, XII. századi ezüstpénz volt(20). A két pénztípus közötti mintegy 70— 100 éves időszak is a szokás esetlegességére vall. Az ispáni székhely szolgáltató népei aligha voltak elzárva a pénzforgalomtól, s hogy vagyonosabbak is temetkeztek köznépi jellegű temetőjükbe, arról a 94. és 170. sír filigránnal és granulációval díszített ezüst fejesgyűrúi is tanúskodnak(21). A magyarországi 8 kincslelet, melyben I. István pénzeit is megtalálták, azok keltezésének kérdésében (15) Gedai I. II. melléklet-térképén a 10. sír István pénze hiányzik; a 265. sír helyett - amelyben Péter érme volt — 256. szerepel; I. László pénze pedig nem a 223., hanem a 233. sírban volt. Dombay J., o. c., I, 137 — 49. ; cf. Gedai I.. o. c., 160 — 161. és II. melléklet. (16) Dombay J., o. c., I. 150 — 57. (16) Dombay I.) o. c., I, 150 — 57. (17) Gedai I. IV. melléklet-térképén az András pénzt tartalmazó 73. sír tévedésből a 67. sír helyére került. Dombay J., o. c., II, 69 — 84. (18) G e d a i I. V. melléklet-térképén az 58. sír Aba Sámuel érme tévesen Andrásként, a 212. sír László érme tévesen Salamonként szerepel. Az 52. sír tévesen a 114. sír helyére került. Nemeskéri J. —Lipták P. —Szőke B., Le cimetière du XIe siècle dt Kérpuszta. AArcliHung, III, 1953, 289; cf., Gedai 1., o. c., 163, ill. V. térkép. (19) Cf. Gedai I., o. c., 31—33. (20) A 82. sír érmét előzetesen II. István (1116 — 31) korinak határoztam meg, Gedai I. figyelmeztetett, hogy a XII. századnál közelebbi keltezése lehetetlen. Kovács L, —Németh P., A szabolcsi ispáni központ kutatásainak első három évéről (1969 —1971 ). Szabolcs- Szatmári Szemle, VI, 1971, 4, 58. (21) Az előzetes közleményben a 94. sír — tévesen - gyermeksírként szerepel, holott valószínűleg női sír volt. Cf. Ibid., 58. 259 i
