Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Kovács László: Adaok a LANCEA REGIS felirata pénz értékeléséhez
ennek szem előtt tartásával végezte J8). A pénzleletek — mint arra Gedai István is utalt — természetesen kellő számban, felvázolják a temető benépesülését; a temetőtérképen látható (1. ábra), hogy a nyugat-európai pénzekkel keltezett korai első szakasz után, a II. szakasz temetkezései valahol a középtájon kezdődtek meg és sugárirányban terjeszkedtek tovább a temető a szélei felé. E második szakasz sírjaiban néhány római kisbronzot találtak, s a szélén vagy akár a III. szakasz elején került be István egy obulusa a sírba, majd az őt követő királyaink pénzei Lászlóig, ill. egy II. Béla veretig, a középtől mindjobban távolodó sírokba. A temető viszonylagos időrendje így kialakult, Gedai István pedig továbblépve, abszolút kronológiai támpontokat is keresett. Az István pénznek az I. András, illetve a Béla dux-rex pénzekkel keltezett sírokhoz való közelségében, az utóbbiaknak Salamon, azoknak pedig az I. László pénzeivel keltezett sírokhoz megfigyelhető kapcsolatában s a sírok szoros rendjében bizonyítékát látta annak, hogy a pénz kiverési és földbekerülési éve között nem sok idő telt el, többnyire még a kibocsátó uralkodó életében mellékletül adták(9). A többi elemzett temetőből levont hasonló végeredményt összegezve, ez István obulusára nézve azt jelentené, hogy uralkodásának vége felé vagy nem sokkal utána kerültek a sírba, s figyelembe véve, hogy e pénzek általában nem kopottak „.. . uralkodásának utolsó éveiben, de legalábbis uralkodásának második felében kellett ...” azokat veretnie(10). Ha Szőke Béla nyomán áttekintjük a X — XI. század fordulójáig terjedő magyar temetkezéseket, akkor azokban a pénzmellékletnek három formáját figyelhetjük meg. Az előkelők és a középréteg — X. század harmadik negyedéig keltezhető — sírjaiban felvarrásra alkalmassá tett (több helyen átlyukasztott) nyugati dénárok és arab dirhemek találhatók. A köznépi temetők előkelőbb és a nagycsaládi temetők szegényesebb sírjaiban gyakori a többnyire gyöngyfüzérben viselt, két helyen átfúrt dénár vagy (8) 6y. Török, Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. AHung, XXXIX, 1962, 51—52, 95 — 100; Cf. Kiss A., A magyar államalapítás telepítéseinek tükröződése dunántúli köznépi temetőkben. AÉrt, XCV, 1968, 243 — 55. — Megjegyzendő, hogy Gedai I. térképén (1. melléklet) a 23. sír verete BÉLA DUX-nak van jelölve, holott REX; a 109. sír László verete a 103. sírhoz került; a 230. sír római érme a 236. sírhoz került; a 274. sír — benne Salamon pénze — 214. számmal van jó helyen; hiányzik a 394. sír 2 római pénze; a 418. sír Salamon érme a 419.-re jelölve; a 494. sír Kálmán verete Lászlóként szerepel; az 559. sír - benne László érme — 555-nek jelölve; az 588. sír — László pénzével — 616.-nak jelezve; a 859. sír — Provencei Hugó veretével — a 853. sír helyére van jelölve. — ef. GedaiI., o. c., 158 — 160. Kiss A. térképén (o. c., 246. 2. ábra) a 341. sír László és a 254. sír II. Béla érmell. Gézaként szerepel, s ugyanígy a képaláírásban: az X jel magyarázata II. Béla helyett ÏL Géza. Ezenkívül hiányzik a 423. sír római pénze. (9) Cf. Gy. Török, o. c., 100. (10) GedaiI., o. c., 26. esetleg dirhem, nagyjából a X. század II. harmadának végéig. E szokást a köznép római és bizánci bronzpénzek felhasználásával utánozta egészen a XI. század közepéigj11). A fentiektől eltérően, a sírba tett (11) Szőke Béla e szokást a következő temetőkben figyelte meg: 1. Szentes-Szentlászló I. 73. sír: I. Constantinus, átfúrt. 2. Hódmezővásárhely-Kopáncs 13. sír: császárkori, átfúrt. 3. Székesfehérvár-Rádiótelep 66. sír: 2 db IV. századi, átfúrt. 4. Székesfehérvár-Maroshegy, Szüts-féle szőlő 1. sír: 2 db IV. századi, átfúrt. 5. Csanytelek-Síróhegy : 9. sír anyagában VI. Leó (886 — 912), átfúrt. 6. Rád-Kishegy 2. sír: Jovianus, átfúrt. 7. Halimba-Cseres 213. sír: II. Constantinus, átfúrt. 230. sír: Licinius Poter, átfúrt, 394. sír: 2 db IV. századi, átfúrt, 423. sír: Constantinus dinasztia, átfúrt, 606. sír :II. Constantinus, átfúrt (cf., Gy. Török, o. c., 51,133). 8. Vukovar 2. sír: Bíborbanszületett Konstantin és Romanos (954 — 59) aranypénze (!), átfúrt, 252. sír: I. Valentinianus, átfúrt, 271. sír: Maxentius, átfúrt, 409. sír: II. Claudius, átfúrt. 9. Bjelo Brdo: a temető anyagában, sír adatok nélkül : 1 db II. századi, 1-1 Arcadius, II. Constantinus, Valens, átfúrtak. Ezen kívül volt még egy-egy Philippus, I. Constantinus, Crispus és 2 db Aurelianus, ezeknek állapotát nem ismerjük (of. Hampel J., Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Budapest, 1907, 152 — 54). 10. Ptuj 77. sír, római, átfúrt, 193. sír: Valentinianus, átfúrt. 11. Bled 95. sír: 22 db. többnyire későrómai, átfúrt. Szőke B., A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. RégTan, I, 1962,. További 9 lelőhely szerepel a leletkataszterben : Fehér G. — Éry K. — Kralovánszky A., A közép-Dunamedence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. RégTan, II, 1962, 98. 12. Bogojeva (Gombos) 3. sír: Valentinianus és II. Constantinus, átfúrt (cf. Hampel J., o. c., 167). 13. Budapest V., Károlyi u. 16. 1. sír: III. századi, ép (cf. B. Bonis E., Leletek a Fővárosi Képtár kertjéből. BpR, XV, 1950, .391, 395). 14. Ellend-Nagygödör-dűlő 144. sír: 4db, átfúrt (cf., Dombay J., Árpád-kori temetők Baranyában. I. JPMÈ, 1960, 144). 15. Palotabozsok 32. sír: Vespasianus, ép (Id., Árpád-kori temetők Baranyában. 11. JPMÉ, 1961, 83). 16. Pécs-Vasas 29. sír: meghatározhatatlan római, átfúrt (cf. ibid., 71). 17. Sóshartyán: germán leletben (?) II. Theodosius arany solidusa, ép (cf. L. Huszár, Das Münzmaterial in den Funden der Völkerwanderungszeit im Mittleren Donaubecken. AArchHung, V, 1955, 93.). 18. Szöllősgyörök: sírleletben Valentinianus, átfúrt. 19. Veszprém-Kálváriadomb : csak a felsorolásban szerepel. 20. Zala vár-Kápolna 161. sír: II. Constantinus, átfúrt (cf. Á. Cs. Sós, Die Ausgrabungen Géza Fehérs im Zalavár. AHung, XLI, 1963, 175). Ezen kívül Gedai István említi a 21. Csanytelek-Dilitor 56. sír: 2 db Constantinus, átfúrt (cf. Széll M., XI. századi temetők Szentes környékén. FolArch, III—IV, 1941, 252). Összesítve a felsorolt lelőhelyek római és bizánci pénzeit, a 62 érméből 53 volt átfúrva s csak 2 nem; ismeretlen 5 db állapota, egy adat bizonytalan, egy lelet pedig nem XI. századi. Egyetértve Szőke Bél ával (Szőke B., o. c., 55), el kell utasítani azt a feltételezést, hogy a halotti obulusadás szokása a magyarságnál a római kisbronzok felhasználásával kezdődött meg, valamikor a X. század végén, a XI. század elején (GedaiI., o. c., 37). A sírba tett római pénzek az ékszerként vagy ruhadíszként viselt X. századi érmék köznépi pótlékai. Hogy a halotti obulusadás korát az ékszer-pénz meg is élte, arról néhány sírlelet tanúskodik. A Székesfehérvár-Attila utcai temető egyik sírjában Aba Sámuel (1041-44), a Székesfehérvár-Bodrogi utcai temető 104. sírjában pedig II. Boleszlav cseh herceg (967 — 99) átfúrt pénze volt. (Szőke B., o. c.., 258
