Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Gedai István: A magyar pénzverés kezdetének problémái
elő egy XI. század elejére keltezhető leletből, erősíti ezt a feltevésünket, hogy ez a típus az első magyar pénz. Jogosan feltételezhető, hogy Gizella királynéval nagyszámú kíséret jöhetett, s nemcsak lovagok. Eddig is úgy vélték, hogy a kíséretben bajor pénzverők is lehettek, ez a még tipikusabban bajor hatás alatt készült pénz pedig azt látszik megerősíteni. Mégsem állíthatjuk határozottan. Ugyanis a magyar pénzeket elsősorban eltérő technikával készült verőtöveik választják el a nyugateurópai pénzektől. Ez a helyzet a Dannenberg 1706/a esetében is. Teljes bizonyossággal állapítható meg ugyanis, hogy ennek verőtövét nem vésték, ha nem poncolták. A X. századi magyar társadalom vezető rétegének magasfokú ötvösmunka igényét ötvöseinknek ki kellett elégíteni. A törzsfők, fejedelmek, majd a király udvarában egészen biztosan jelentős ötvösműhely működött. Ennek kellett kapnia a verőtő elkészítésének feladatát és elkészítették ezt az itt használt technikával és formában. Ugyanis a Dannenberg 1706/a karoling templom inkább hasonlít a X. századi magyar tarsolylemezek mintájához, mint a merev, oromháromszöges bajor pénzek templomábrázolásához. Az udvari ötvösműhely bizonyára több műremekkel látta el magas megrendelőit. Csak röviden említjük az ún. Gizella keresztet, amelyet a korábbi kutatás 1008 körül készült magyar ötvösmunkának tart. A kereszt feliratának betűtípusai — különösen az E és G betűk — olyan feltűnő egyezést mutatnak, a Dannenberg 1706/a dénárral, hogy a verőtő és kereszt egy műhelyben történt készítésének felvetése indokoltnak látszik. Kovács Éva szerint a kereszt feliratának betűit hátulról domborították, ami a nyugat-európai párhuzamoknál ismeretlen. A nagyharsányi lelet 40 példány Dannenberg 1706/a-nak részletes vizsgálata azt az eredményt hozta, hogy a 40 példány mindössze két verőtővel készült. Ez ugyancsak azt bizonyítja, hogy a verés helye nem lehetett messze, mert nem szóródtak szét, valamint hogy a kiverés és elrejtés között sem telhetett el hosszú idő. A súlyviszonyok tisztázásához, átlagsúly megállapításához csak ép és hibátlan példányok-használhatók. Ez meglehetősen nehéz, mert a középkori al marco verés nagyfokú eltolódásokat okozhat. Ezt figyelembe véve a 40 db Dannenberg 1706/a dénárból végül is 17 példányt találtunk alkalmasnak súlyvizsgálatokra. A 17 példány összsúlya 21,5307 gramm, ami 1,2665 gramm átlagsúlynak felel meg. A CN H. I. 1. obulussal kaj)csolatos kutatások szerint István II. Henrik herceg 1,596 grammos dénárnak felét vette alapul. Kérdés, hogy Hóman, részben Dannenbergre támaszkodó megállapítása mennyiben fogadható el. Ugyanis a berlini Bode Museumban végzett méréseink ennek ellene mondanak. Eredményképpen azt tapasztaltuk, hogy IV. Henrik — István sógora - könnyebb pénzlábra tért át, majd mint király ismét magasabb súlyú dénárokat vert. Az átlagsúly számszerinti adatai eltérnek H ó ni a nétól. IV. Henrik hercegdenárainak átlagsúlyát Hóman 1,398 grammra tette, a berlini példányoké 1,25 gramm. Minden esetre ez annyira közel áll a Dannenberg 1706/a 1,2665 grammos átlagsúlyához, hogy nem gondolhatunk véletlenségre, hanem állíthatjuk, hogy annak pénzlába alapján készült. Az átlagsúly végeredményben azt bizonyítja, hogy István nem apósának, hanem sógorának, 995 — 1002 között vert pénzeit vette alapul. A CNH. I. 1. obulus súlyának eredetére nézve több lehetőség kínálkozik, egyik szerint István később kisebb súlyú pénzt kívánt kibocsátani, de nem akarta saját denárának felét venni, ezért egy nehezebb dénársúlynak megfelelő obulust veretett, minden újabb bajor befolyás nélkül. Feltételezhető azonban ismételt közvetlen bajor hatás is. II. Henrik 1009—1014 közötti veretéinek átlagsúlya ugyanis 1,54 gramm. Ha esetleg túl szigorú volt a válogatás, s több példány kisebb átlagsúlyt adna, még akkor is igen közel lenne a CNH. I. I. 0,7682 gramm átlagsúlynak megfelelő 1,5364 gramm denárátlagsúlynak. Ezek alapján nem lehet elutasítani azt a feltevést, hogy István obulusa súly tekintetében sógorának későbbi veretéihez igazodott. Végeredményben a súlyviszonyok hozzásegítenek bennünket a pontosabb kormeghatározáshoz. A Dannenberg 1706/a dénár súlya II. Henriknek, mint hercegnek 995—1002 között vert denárai súlyával egyezik; így István denára 1000— 1002 között kellett készüljön. Gedai István
