Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Gedai István: A magyar pénzverés kezdetének problémái
A MAGYAR PÉNZVERÉS KEZDETE A Al A(1 Y AH PÉNZVERÉS KEZDETÉNEK PltOltLÉAI Ál Az önálló magyar pénzverés kezdetét sokáig pénztörténetünk legtisztázottabb fejezetének tekintették. A legújabb időkig elfogadták azt a magyar kutatás kezdetén megállapított véleményt, hogy az első magyar pénzt István király verette, azt a típust, amit Réthy corpusa szerint CNH. I. 1-nek nevezünk. Megállapították átlagsúlyát, finomságát, rámutattak Regensburggal való kapcsolatára. István pénzverésének megindulását dátumszerűen nem tudták meghatározni, de feltételezték, hogy koronázása utáni első években megjelent pénze. A hosszú időn keresztül megcáfolhatatlannak hitt véleményt az utóbbi időben több irányból vették revízió alá. László Gyula szerint a STEPHANVS REX feliratú pénzek egy csoportját Géza fejedelem verette, aki a keresztségben szintén István nevet kapott. Csak így véli László Gy. áthidalhatónak azt a súlymegállapításokkal kapcsolatos ellentétet, amely szerint CNH. I. 1. átlagsúlya a 995-ben meghalt II. Henrik bajor herceg pénzeihez igazodik. Igen nagy vihart váltott ki a magyar pénzverés kezdete körül Vera Hatz tanulmánya. Egy gotlandi éremleletből ismertet egy kereszttemplom típusú, előlapján STEPHANVS REX hátlapján... RESLAVVA CIV feliratú dénárt, amelyet István király Pozsonyban vert első pénzének tart. Az elméletileg logikus tanulmányhoz Christian Turnwald és J o s e f H 1 i n k a csatlakozott azonnal, hosszan fejtegetve a gotlandi példány vélt magyar eredetét, lényegében azonban a V e r a Hatz tanulmányában kifejtetteknél nem mondottak többet. Az első magyar pénzzel kapcsolatos új állásfoglalások előtérbe állították István pénzverését, szükségessé tették az új elméletek értékelését, felvetették a hagyományos kép esetleges és részletes átértékelésének, illetve módosításának szükségességét. Ez annál is indokoltabb, mert új módszerek lehetősége, új döntő jellegű forrásanyag — lelet — előkerülése Magyarországon megköveteli, hogy a nemzetközi numizmatika egyik sokat vitatott témájává emelkedett kezdeti magyar pénzveréshez a kérdés minden részletére kiterjedő vizsgálatával a magyar numizmatika is kifejtse álláspontját és saját problémánkhoz a lehetőség szerinti teljes forrásanyag birtokában szóljon hozzá. Mindazok, akik a különböző utánvereteket első magyar pénznek kívánták feltüntetni — bizonyítékok hiányában is —, a CXH. 1.1. obulust István későbbi veretének nyilvánították. A meghatározáshoz írott forrásokra nem támaszkodhatunk, így régészeti módszerhez kell folyamodnunk. A pénz anyagát tekintve régészeti tárgy, tehát használhatunk is ilyen módszert. Megvizsgáltuk azokat a jól feltárt, térképpel rendelkező XI. századi temetőket, amelyekben István veretei is előfordulnak. Eszerint a XI. század elején kezdődő temetők kezdeti szakaszában nincs pénz, amikor pedig a sírokban megjelenik a CNH. I.I., rögtön tapadnak hozzájuk Péter, Aha Sámuel, I. András veretei, gyakran keverednek is egymással. Az István veretek korát néha többszáz éves római pénz előzi meg. Ez azt látszik bizonyítani, hogy az István obulusok István uralkodásának vége felé kerültek mellékletként a sírokba. Temető-elemzéseken kívül összegyűjtöttük azokat a kincsleleteket, amelyekben István obulus is volt. Nyolc magyarországi kincslelet közül mindössze egy volt, amely nem tartalmazott pénzt István utódaitól is. Az észak-európai István obulusokat is tartalmazó éremleletekből 97 leletet találtunk alkalmasnak vizsgálatokra. Ezekből kettő volt olyan — az utolsó kibocsátó első uralkodási évét tekintve — amely a XI. század első évtizedére esett, és további kettő, amely a második évtizedre; vagyis a leletek 95,88%-a biztosan 1020 után került földbe, 71>%-a pedig István halála után. A megfigyelt jelenségek alapján úgy véljük, hogy 249
