Fitz Jenő (szerk.): Die aktuellen Fragen der Bandkeramik - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 18. A Pannon konferenciák aktái 1. (Székesfehérvár, 1972)
N. Kalicz - J. Makkay: Déli hatások a Dunántúl koria és középső neolithikumában
DÉLI HATÁSOK A DUNÁNTÚL KORAI ÉS KÖZÉPSŐ NEOLTT Hl KOMÁBAN A tanulmány célja megvizsgálni, hogy a Dunántúl korai és középső neolithikus anyagában milyen déli, balkánidélalföldi hatásra mutató elemek jelentkeznek. A neolithikum középeurópai megjelenésének közismert jellegéből kiindulva, a szerzők felvetik azt a kérdést is, hogy egyáltalában milyen leletanyag képviseli a Dunántúl legkorábbi újkőkori időszakát. Erre az utóbbi kérdésre a választ az a leletanyag adta meg, amelyet szerzők a legutóbbi években különítettek el, és amelyet egyik lelőhelyéről a Medina típusnak neveztek el. Ez a típus részben a Körös-Starcevo típusú leletanyaggal, elsősorban annak késői időszakába tartozó leleteivel, illetve a kultúra nyugati területeinek típusaival mutat rokonságot, részben azonban már jelentkeznek benne olyan elemek, amelyek a legkorábbi dunántúli, (középeurópai) vonaldíszes kerámiába vezetnek át. A Medina típus tehát úgy fogható fel, mint átmenet a Körös-Starcevo emlékanyag és a középeurópai vonaldíszes kerámiák között, és mint ilyennek, fontos szerepe van a vonaldíszes kerámiák kialakulása szempontjából. A Dunántúl korai és középső neolitikumának további fejlődését nagyrészt a vonaldíszes kerámia fejlődése képviseli, különböző fejlődési szakaszaival (régibb vonaldíszes kerámia, kottafejes és zselizi típusú kerámia). Ezen időszakok anyagában is mindig kimutathatók déli, elsősorban a Vinca művelődésre utaló hatások, de nem olyan nagy intenzitással, mint azt az Alföld hasonlókorú anyagában meg lehet figyelni. A középső neolithikum legvégén, a fiatalabb zselizi kerámia időszakában azonban a déli eredetű hatások sokkal intenzívebben jelentkeznek. Sikerült elkülöníteni egy olyan leletanyagot, amely minden részletében megegyezik az ún. Sopot kultúra második időszakával. Ebbe a horizontba tartozik elsősorban Bicske sokat vitatott leletanyaga is, de a legutóbbi években más lelőhelyeken is kerültek elő idetartozó leletek. Az így kialakult Sopot-Bicske kultúra jelenti a dunántúli középső neolitikum végét, a későneolithikumba való átmenetet, és valószínűleg egyúttal a lengyeli kultúrát közvetlenül megelőző kerámiát. 7 Álba Régla 97