Fitz Jenő (szerk.): Die aktuellen Fragen der Bandkeramik - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 18. A Pannon konferenciák aktái 1. (Székesfehérvár, 1972)
N. Kalicz - J. Makkay: A Északalföld korai neolithikumának kérdései
T)ie besten, indirekt ebenfalls auf die Körös- Kultur hinweisenden Parallelen der Szatmár-Gruppe kamen in Medina, in Transdanubien zum Vorschein(30> Hierbei werfen die charakteristischen doppelkonischen Kelche mit niedrigem Fuß und die Schüssel mit zylinderförmigem Körper und stumpfkegelförmigem Unterteil hinsichtlich der Entwicklung der transdanubischen Linienbandkeramik dieselben Probleme auf, wie die Funde der Szatmár-Gruppe. Durch die Funde von Medina und Harc-Nyanyapuszta stehen uns auch gewisse indirekte chronologische Angaben zur Verfügung, die sich auf die relativen chronologischen Verhältnisse zwischen der Szatmár-Gruppe und der Körös-Kultur beziehen. Die besten Parallelen der Funde von Medina und besonders von Harc-Nyanyapuszta sind die Spät- Starcevo-Typen von Vinkovci,<31), ihre Gleichzeitigkeit ist also wahrscheinlich. Dieselbe chronologische Stellung erweist sich für die Szatmár-Gruppe durch die Parallelen von Léc-Let-Várhegy, wo ähnliche Schüsseln, Kelche und niedrige Röhrenfüssezur II. bzw. III. Schicht, also zur späten Periode der Körös-Starcevo-Zeit gehören*30 31 32 *’. Schließlich scheint es, daß die Szatmár-Gruppe mit dem Maroslele-Pana-(III. Grube)-Material der Körös- Kultur gleichzeitig ist.<33) Nach all dem kann das bisher bekannte Material der Alföld-Linienbandkeramik keineswegs für das früheste neolithische Material der nördlichen Tiefebene gehalten werden. Die hier publizierten Funde jedoch erbringen Beweise, daß das früheste neolithische Material des Gebietes die Szatmár-Gruppe ist, wodurch zugleich auch die Entwicklung der Alföld- Linienbandkeramik ihren Anfang nimmt. Im Hinblick auf die lückenhaften Veröffentlichungen des ostslowakischen Materials ist auf Grund der ungarischen Angaben zu folgern, daß vielleicht mit dem Auftreten der Szatmár-Gruppe in der Ostslowakei zu rechnen ist.*34 6’ Budapest N. Kalicz — J. Makkay AZ ÉSZAKALFÖLD KORAI NEOLITHIKUMÁNAK KÉRDÉSEI A magyar neolithikum kutatásában szinte évtizedek óta vitatott kérdés volt, hogy a Körös kultúrának megfelelő időszakban milyen régészeti emlékanyag volt jelen a Körös kultúra elterjedési területétől északra fekvő, nagy, és a Körös-területtől lényegében nem különböző földrajzi jellegű tájakon, azaz a/. Alföld északi, északkeleti területein. Egyes feltevések szerint itt ekkor még a mezolithikum késői időszakának embere élt, más feltevések szerint létezett egy, a kerámiát még nem ismert, de már protoneolithikusnak felfogható lakosság. A szerzők a vonaldíszes kerámia alföldi típusú emlékanyagának, az Alföldi Vonaldíszes Kerámiának a vizsgálata során már korábban feltételezték, hogy lennie kellett egy olyan, a vonaldíszes kerámia klasszikus, kifejlett időszakát megelőző, de a kerámiát már ismerő (30) cf. Anm. 22. (31) cf. Anm. 23. (32) F. ZAHARIA, Considérations sur la civilisations de Cris à la lumière des sondages de Let. Dacia 6, 1962, Fig. 7, 1 — 16; Fig. 8, 1 — 10; etc. népességnek, amely sok szempontból kapcsolatokat mutat a Körös kultúra anyagi műveltségével (kerámiájával), de alapjaiban mégis attól független ethnikum. Azaz a helyi, mezolithikus őslakosságból fejlődött ki. A legutóbbi évek kutatásai során sikerült is ezt a leletanyagot elkülöníteni. Lelőhelyei általában a Körös kultúra elterjedési területét kísérik északról, egy széles sávban. Több fontos lelőhelyének földrajzi helyzetéről szatmári csoportnak nevezik. Ma már a szatmári csoport 15 lelőhelyét ismerjük, és ezek leletanyaga két időrendi fázisra bontható. A korai fázis még igen erős Körös hatásokat mutatt, a késői fázisban viszont — egyes, továbbélő Körös hatások mellett — már igen erősen jelentkeznek a kialakuló vonaldíszes kerámia, az Alföldi vonaldíszes kerámia jellemző elemei. Kalicz Nándor — Makkay János (33) 0. TROOMAi ER, Renuirks to the relative chronology of the Körös Group. AÉrt 91, 1964, 67 — 68, Abb 4, 1-7; Abb. 6, I - 12; Abb. 7-8. (34) J. LICHARDUS, in diesem Band. 6 Alba Regia 81
