Fitz Jenő (szerk.): Die aktuellen Fragen der Bandkeramik - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 18. A Pannon konferenciák aktái 1. (Székesfehérvár, 1972)
J. Nandris: Kapcsolatok a mérsékelt égőr legkorábbi újkőkora és a vonaldíszes kerámia között
KAPCSOLATOK A MÉRSÉKELT ÉGÖV LEGKORÁBBI ŰJKŐKOKA ÉS A VONALDÍSZES KERÁMIA KÖZÖTT A középeurópai vonaldíszes kerámia kialakulását alapjaiban érintő kérdések nem pusztán régészeti jellegűek, hanem társadalmi és gazdasági szempontnak is. A középeurópai vonaldíszes kerámia kérdéseinek vizsgálatát ebből a szempontból az nehezíti meg, hogy lakótelepei általában nem vastag rétegűek, hanem inkább rövid élettartamú telepek horizontális rendszeréről van szó. A középeurópai vonaldíszes kerámia kialakulásának vizsgálatához előfeltétel a közvetlenül megelőző időszak emlékanyagának vizsgálata. Ezek a mezolithikus települések, illetve leletek nem homogének a vonaldíszes kerámia területén, és nem jól meghatározhatók, illetve meghatározottak. Általában tardenoisi típusról beszélnek a kutatók, helyi variánsokkal, így pl. Északkelet-Magyarországon egy rnakrolit komponenssel. A középeurópai neolit hikum, azaz vonaldíszes kerámia kialakulásával párhuzamosan éghajlati-földrajzi változások is lezajlottak: így például a környezet átalakulása. Ennek eredményeiből azonban szinte semmi sem maradt ránk az évezredek emberi behatásai miatt. Kimutatásuk azonban igen fontos, mert pl. a magyar Alföld legkorábbi neolithikus kultúrái egyáltalában nem egységesek, míg a Nagy Alföld mai felszíni képe igen egységes. Ez a homogenitás azonban a szerző szerint igen késői, XVITT— \ I A. századi emberi tevékenység eredménye csupán. A szerző ezt követően foglalkozik az Alföld egyes tájegységei ősi jellegének meghatározásával. A földrajzi jellegű vizsgálatokat a Körös kultúra szempontjából is felveti a szerző. A Körös kultúra (és vele együtt a Starcevo kultúra) elterjedése szorosan összefügg a talajvízszint magasságával, mégpedig úgy, hogy a magyarországi lelőhelyek az alacsony talajvíz-szintű helyeken vannak. A Tisza jobb partjáról és a Duna—Tisza közéről ezért hiányoznak a korai neolitikum lelőhelyei. A Tiszántúl neolitikus művelődéseinek sokszínűsége a regionális földrajzi helyzeteknek felel meg, azaz különböző (foglalkozású, életmódú) népcsoportoknak, amelyek eredete a mezolitikumba nyúlhat vissza. A vonaldíszes kerámia mint újtípusú régészet i művelődés létrejötte nem más, mint a legkorábbi mérsékeltégövi neolitikum, azaz a Staréevo-Körös művelődés hatása a helyi (mezolitikus eredetű) őslakosságra. Ezután szerző részletesen tárgyalja ennek az egyáltalában legkorábbi mérsékeltégövi neolitikumnak a kialakulását.. Ez a neolitikum a Körös — Staréevo — Kremikovci — Karanovo I — II. leletanyagnak felel meg. A Körös —Starcevo művelődés létrejötte a kelet-görögországi, plasztikuscsípett díszítésű kerámiával hozható kapcsolatba, lassú, délről kiinduló kulturális diffúzió lévén. A leletanyag magyarországi elterjedése összefügg a folyóvölgyekkel és a tavakkal. Ezek fontos szerepe már a közvetlen előzményben, a mezolitikumban is kimutatható. A Körös — Staréevo művelődés egységes időszaka után sok helyi csoport alakult ki, és sok kapcsolat jött létre a vonaldíszes kerámiákkal. Ezek a kapcsolatok nemcsak a vonaldíszes kerámiák kialakulási szakaszában, hanem később is általánosak és jellemzőek (pédául a Spondyluskereskedelem). Ez is segíti a vonaldíszes kerámiák területén belüli erős К — Ny-i irányú mozgásokat, hatásokat, végső eredményképpen a vonaldíszes kerámián belüli nagyfokú homogenizálódást. De a vonaldíszes kerámia mégis D — É irányú hatások során jött létre, egy elég széles fronton. Az átmeneti terület és kultúra vagy a macedón — bolgár terület, vagy — és ez a valószínűbb — a Medina és Szatmár csoport volt. A folyamat során az északabbra lakó népcsoportok adaptálják a maguk módján a hatásokat, és a maguk adottságai (pl. talajtípusai) szerint fejlesztik azokat tovább. (Például délen jó víztartó talajok kellenek a neolitikus életformához, a vonaldíszes kerámia területén jó vízvezető-talajok). A közvetítő teiíiletek mindenesetre a mai Magyarország területére esnek. A legkorábbi vonaldíszes kerámia tehát ÉK-Magyarország, Nyugat-Erdély és a Dunántúl területén alakult ki. Ezután a vonaldíszes kerámiák további fejlődésével foglalkozik a tanulmány, elsősorban a Notenkopf-kerámiával. Végül a közép-európai mezolith kutatás eredményeit foglalja össze. Mivel a neolitikus telepek a folyóvölgyekben vannak, és semmi jele az őslakossággal való konfliktusnak, úgy látja, hogy a mezolitikus őslakosság vadászéletmódot folytatott, és a barlangokban és a homokos területeken lakott. De neolithikus telepek is előfordulnak ilyen földrajzi környezetben, legjobb példa rá maga I.epenski Vir. Részletesen vizsgálja a mezolith-neolith átmenet egyes kérdéseit, különösen a lakosság számával, majd a neolit ikumban való megszaporodásával kapcsolatos adatokat. John Nandris 70
