Fitz Jenő (szerk.): Die aktuellen Fragen der Bandkeramik - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 18. A Pannon konferenciák aktái 1. (Székesfehérvár, 1972)

V. T. Dobosi: Mezolithikus lelőhelyek Magyarországon

MEZOLJTHIKUS LELŐHHLYEK MAGYARORSZÁGON

A magyarországi mezői it hikuni (középső kőkor) kialakulása szempontjából legfontosabb és legismertebb eszközcsoport, ill. időszak a Palánk-fázis, melynek két fontos lelőhelye Szekszárd-Palánk és Hont-Templomdomb. Kőeszközanyagának kialakulásában a keleti gravetti iparnak és a swidérinek volt szerepe. A Honton talált emlékanyag egy olyan, egész Középeurópában elterjedt csoporthoz kapcsolható, amely a keleti gravettiből fejlődött, és a lengyelországi swidéri formálta át hatásaival. Ebből a csoportból alakult ki azután a swidéri-tardenoisi típusú mezolithikum. Hont leletanyaga tehát lényegében átvezető kapocs a palaeolithikum és a mezolithikum között. A magyarországi mezolithikum kialakulásában fontos, harmadik lelőhely Árka, későpalaeolith, keleti gravetti típusú kőeszközökkel. A Palánk fázishoz tartoznak még a következő lelőhelyek: üunaföldvár és Zalaegerszeg.

Á magyarországi keleti gravetti típusú lelőhelyek két csoportra oszthatók:

1. a nagyeszközös csoport :

a Dunakönyök és Északkeletmagyarország vidéke,

2. Kiseszközös csoport :

a Dunántúl és az Alföld déli fele.

Ez a kettősség a Palánk fázis lelőhelyein is észrevehető már. A teljesen kialakult mezolithikumban is jól megfigyelhető: az egyik csoport eszközanyaga tardenoisi jellegű mikrolit (apróeszközös) ipar, a másiké makrolit (nagyeszközös) mezolithikum: az Eger kultúra, amely eltérő a tardenoisi jellegű mezolithikumtól, és lelőhelyei jól körülírható, zárt területi egységet alkotnak. Az Eger kultúra tipológiai és kronológiai tagolása szerint a legkorábbi anyag az Eger-Kőporoson talált, majd Ostoros-Rácpa következik, utána Korlát-Ravaszlyuktető, majd Avas, és végül már a neolithikumba átvezető Árka völgy. A neolithikus kőeszköziparral való összehasonlítást (és így a származási kérdések tisztázását) nagyon megnehezíti a neolithikus kőeszközanyag feldolgozatlansága. Mindenesetre a makrolit ipar legfiatalabb szakasza (Árka) már direkt kapcsolatokat mutat a kerámiát is ismerő neolihikummal. Amint a tardenoisi kőipar Európa más területein a neolithikum helyi előzményének tekinthető, hasonló lehet a makrolit kőipar helyzete is a fenti területen.

T Dobovi Viola

00