Fitz Jenő (szerk.): Die aktuellen Fragen der Bandkeramik - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 18. A Pannon konferenciák aktái 1. (Székesfehérvár, 1972)

R. R. Newell: A hollandiai vonaldíszes kerámia korakő-eszközeinek rokonsága a közéső kőkori kőeszköziparral

A HOLLANDIAI VONALDÍSZES KERÁMIA KOVAKŐ-ESZKÖZEINEK ROKONSÁGA A KÖZÉPSŐ KŐKORI KŐESZKÖZIPARRAL

A nyugati vonaldíszes kerámiákra jellemző sajátság a kovakőeszközök nagy gazdagsága. A tanulmány először vállalkozik ezek részletes vizsgálatára, mégpedig nem általánosságban, hanem összefüggő egységekre támaszkodva, és az egyes lakóháztípusokkal és kerámiatípusokkal való részletes összevetés alapján.

Megállapítja, hogy a hollandiai ún. Limburg vonaldíszes kerámia kovakőeszközeinek csaknem minden technológiai, alaktani, tipológiai sajátossága azonos vagy szorosan rokon az őt megelőző, illetve részben vele egyidős, ún. fiatalabb Oldesloe kultúra kőiparával. 65 típusból csak négynek nincs szorosan rokon őse (előzménye)

ebben a középső kőkori kultúrában. Ez a szoros kapcsolat funkcionális kulturális érintkezést bizonyít. A fejlődés későbbi folyamán, már a vonaldíszes kerámia idején, differenciálódás lép fel. A mezolith elemek ekkor fokozatosan eltűnnek a kőiparból, és jellegzetesen újkőkori típusok tűnnek fel. A vadászó hegyek száma például a felére csökken. A pengék száma viszont megnő. A II. újkőkori periódusban már teljes a neolithikus kőeszközanyag önállósága. A kőipar kifejlődésének előzményei tehát a mezolithikumban keresendők, de ezt a hagyatékot a vonaldíszes kerámia paraszti foglalkozású lakossága sajátos irányba fejleszti tovább.

R. R. Newell

38