Fitz Jenő (szerk.): Die aktuellen Fragen der Bandkeramik - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 18. A Pannon konferenciák aktái 1. (Székesfehérvár, 1972)
O. Höckmann: Fejtegetések a vonaldíszes kerámia vallásáról és kultuszéléetéről
FEJTEGETÉSEK A V ON ÁLD ÍSZESbKERÁMIA VALLÁSÁRÓL ÉS KULTUSZÉLETÉRŐL A szerző a vonaldíszes kerámiák vallásos és kultuszéletére vonatkozóan három forráscsoportot tart rendkívül fontosnak, és ezt a három csoportot dolgozza fel. Ezek: a különböző figurális ábrázolások (idolok) és edények, amelyek embereket, illetve állatokat formálnak, a földből készült művek (sáncok) és gödrök, melyek jellegük, illetve a bennük talált leletek és jelenségek alapján nem tarthatók profán rendel te tésűeknek, végül a kerámia egyes díszítő elemei, sőt a kerámiákon néha felfedezhető bekarcolt, festett jelek. A szerző összeállítja ezen jelenségek és típusok teljes leletkataszterét az európai vonaldíszes kerámiák anyagából. Összegezésként a következőket állapítja meg: A vonaldíszes kerámiák vallással, kultuszélettel kapcsolatos hagyatékát a téma, az eredet és részben még az elterjedés szempontjai alapján is több csoportra lehet osztani. A legrégibb csoport (amelyet korai balkáni eredetűnek nevez) olyan elemeket mutat, amelyeknek eredete közvetlenül a Körös-Staréevo kultúrában keresendő. Ennek a csoportnak az egyik jellemzője az edények figurális díszítésére, kiképzésére való törekvés (v. ö. a nőalakú edények nagy gyakoriságát), továbbá az áldozati gödrök alkalmazása. Az idólplaszt ikában is Körös-Staréevo hatások érezhetők. Lehetséges, hogy egyes elemek nem közvetlenül a Körös kultúrából kerültek a vonaldíszes kerámiába, hanem a Körös kultúra után következő későbbi csoportok közvetítésével. A második fő csoport a Vinéa és Tiszai kultúráktól származó, azok által közvetített kultikus-vallásos elemekből áll. Ezek összefüggenek tehát az anatóliai-délbalkáni eredetű komponensekkel is, a Vinéa kultúra származásának megfelelően. Ennek a csoportnak a jellemzői az edényoldalakon látható applikált ábrázolások, az edények oldalára karcolt figurák, az állat áldozat, továbbá az áldozati gödrök, végül az emberábrázolások sok stiláris jegye. Ebből a korból már kétségtelen bizonyítékok vannak arra, hogy emberalakú istenségeket tiszteltek. A gyakori férfiábrázolások alapján a szent nász, mint a termékenységkultusz egyik megjelenési formája is kikövetkeztet - hető. Megvannak a figurális kiképzésű edények is. Több déli eredetű típus a vonaldíszes kerámiákban sajátos úton és jelleggel fejlődik tovább. Különösen érdekes az emberi testrészek (csontok) elhelyezése a telepeken vagy különfekvő helyeken, az emberi koponyatetőből készült áldozati csészék, illetve ilyenek utánzása agyagból. A harmadik időrendi csoportot a fenti elemek késői továbbélései jelentik. 0. Höckmann 14 Alba Kegia 209