Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
4e ez az intézmény a püspök halála után két évvel megszűnt.112 Bíró Márton püspök nyitotta meg újból az egyházmegyei szeminárium kapuit a papságra készülő növendékek számára, de folyamatosan küldött a nagyszombati szemináriumba is növendékeket, és így lehetővé tette 129 pap munkába állítását.113 114 A Bíró Márton püspök által 1747-ben lefolytatott kánoni vizsgálat jegyzőkönyve111 pontosan rögzíti a megye vallási állapotát. Ez Fejér megye területén 21 lelkipásztori státust sorol fel. A 21 lelkipásztor közül 12 egyházmegyés pap, 9 pedig szerzetes volt, mégpedig 4 ferences a fehérvári rendházból, 2 kapucinus, 3 bosnyák ferences. A 11 világi pap közül csupán hetet szenteltek a veszprémi egyházmegye titulusára, négy jövevény. Közülük kettőt a győri egyházmegye, egyet a passaui egyházmegye, egyet Sopron város titulusára szenteltek pappá. Végzettség tekintetében csak két pap végzett 4 éves teológiát (theologus speculativus), a többiek csak két-három éves kiképzést kaptak a középiskola elvégzése után (theologus moralis),115 116 Papi élet és lelkipásztori szolgálat tekintetében az esperes megítélése szerint zömében kifogástalanok voltak, ketten mértéktelenek az ivásban, náluk a konkubinátus gyanúja is fennforgott. A szári pap különösen botrányosan viselkedett. Győrből bizonyára azért távolították el. Babonás, káromkodik, a felnőttekkel szemben is durván viselkedik, verekszik, száraz miséket mond. Az esperes kifogásolta, hogy a két pap esztendőnként csak néhányszor prédikál, katekézist nem tart.118 A papi utánpótlás terén mutatkozó nehézségek egyik oka az volt, hogy a falusi papok rendkívül nehéz anyagi körülmények között éltek. Az 1726. évi összeírás szerint a királyi tervezetben megállapított létminimumot csak néhányan érték el. Érd papja csak 86, Perkátáé 65, Iszkaszentgyörgyé évi 44 forint jövedelemmel rendelkezett. Ercsi, Etyek, Bicske, Csákvár és Lovasberény papjának az évi jövedelme elérte, illetve csekély mértékben meghaladta a 100 forintot.117 Bíró Márton utódjának, Márkus Mihály bicskei papnak a hívei az 1732-es évi jövedelem kimutatás szerint maguk is annyira nyomorultak voltak, hogy csak napról napra tengették életüket. Négy esztendőn keresztül csupán 36 forintot fizettek neki.118 Néhány évvel később ugyanerről a plébániáról panaszolta a fiatal, jól képzett Horváth Pál a kegyúrhoz intézett levelében, hogy a plébániaház tetőzete beázik, és eső idején a plébánia összes edényét a padlásra kell felhordani, hogy a lezúduló esővizet felfogják.119 120 A váli papnak egyetlen, téglából épült szobája volt, az épület többi része vályog.1211 Az iszkaszentgyörgyi pap alig tudott megélni.121 A kozmái pap lakószobája egyben az istentiszteleti hely is volt, a szoba egyik 112. KÖRMENDY J. op. cit. és Veszpr. Névt. 37. 113. PEHM J. : op. cit. 132—135. — Veszpr. Névt. 43. 114. A vizitációt Mór és Bodajk kivételével, ahol Bíró püspök személyesen vizitált, Dravecz József váli esperes, későbbi veszprémi kanonok és püspöki helynök végezte el Gyömörey Ferenc csákvári plébános kíséretében a püspök megbízottjaként. A jegyzőkönyvet 1748. április 15-én zárták le. A 427 folio terjedelmű jegyzőkönyv helytörténeti szempontból is nélkülözhetetlen forrásmunka. — Fejér megye déli része a veszprémi esperesi kerülethez tartozott. Szabadbattyán. Falubattyán, Füle, Inota, Kálóz, Polgárdi, Sáregres, Sárkeszi, Sárszentmihály, Soponya, Tác, Pusztavám kánoni vizsgálatának jegyzőkönyvei a Distr. Vespr. kötetben találhatók. — Dravecz József kezdte vezetni a Protocollum Districus Albensis-t 1737-ben, mint a kerület esperese. Utódjai folytatták 1777-ig. Az esperesi kerület jelentősebb eseményeit jegyezték fel benne. Terjedelme 589 lap. Az Szfv. PL őrzi. 115. A paphiány miatt több esetben a fiatal papok felszentelésük után azonnal, mint plébánosok önálló beosztást kapnak. 116. Can. Vis. 1747. 171. 117. VPL Conscr. prov, par, fase. I. 3. 118. „ . . . tam miseros haberet auditores, ut ipsimet vix possent de die in diem victitare, a 4 annis nonnisi 36 florenos percepit”. 119. Protocoll. Distr. Alb. 111—112. 120. Can. Vis 1747. 12. 121. Ex proventu parochiali non ut hospitalitatem posset praestare, verum ipsémét vix victitare potest! Can. Vis. 1747. 103. 65
