Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Baranyai Béláné: A két Nesselrode
Ságok: az esztergomi káptalan, a jezsuita rendtartomány, Csáky Imre kalocsai érsek, valamint a pannonhalmi főapát. Mind a két fél ágenseikkel dolgoztak Bécsben és Rómában. Nesselrode oldalán állt a bécsi nuntius, aki talán a Telekessy—Csáky-íéle ügy után különösen tartózkodó lett a két érsekkel szemben. Az „exemptség” kérdésében a római Kúria Nesselrode mellett döntött 1722-ben. A prépost azonban a pereskedések mellett és után, nemcsak pécsi építkezéseivel, hanem Fehérvárott a régi prépostság megmaradt Alte Kapelle-vel, és a prépostság még fennálló további épületrészeivel foglalkozott, ahogy ezt Fényi bővebben részletezi. 1729-ben, amikor unokaöccse javára lemond a prépostságról, a pécsi püspökséget, mint ezt már említettük, megtartja. Mint igazi nyugati barokk prelatus, a művelt és világjárt öreg Nesselrode nemcsak az építészet és zene iránt érdeklődött, hanem ugyanakkor kedvelte a lovakat, és a vadászatot is. A fiatalabb Nesselrode prépostról, FERENC BERTAM-ról, aki az utolsó a régi fehérvári prépostok hosszú sorában és 1729-től haláláig (1777) az „exempt” prépostság javadalmasa volt, még jóval kevesebbet tudunk. Ennek több oka van: többnyire Bécsben élt mint császári tisztviselő (Wirklicher Geheimer Rat), egyáltalában nem értett a magyar dolgokhoz, de lehet, hogy nagybátyja-elődje sok viszálykodása is inkább visszatartotta attól, hogy a fehérvári ügyekbe merüljön; másrészt talán annyira nem is érezte ittlétének fontosságát, mivel akkor már nyugodtabb viszonyok között éltek Fehérvár sokféle lakói (németek, magyarok, szerbek és emellett három szerzetesrend innen-onnan való tagjai) : megszűnt akkor már a katonai főparancsnokság beleavatkozása a polgári hatóságok jogkörébe, a város saját igazgatása alatt állt, a Helytartótanács felállítása után ennek fennhatósága alatt csak a városi és a megyei közigazgatás érvényesült egymás mellett. Nesselrode Ferenc Bertram, úgy látszik, mint udvari tanácsos, inkább bécsi munkaköréhez volt kötve, s így nagyjában ott is tartózkodott. Brünnben is volt háza, amelyet a császár adományozott neki.12 Ma már nem tudjuk ellenőrizni, mennyiben voltak indokoltak a későbbi fehérvári mesteremberek ellene emelt panaszai.13 Mindenesetre valószínű, sőt, majdnem biztos, hogy egyszer-egyszer mégis megfordult Fehérvárott. Állandó provisora is volt a városban: az egyik nevét ismerjük: „Nagy”.14 Ezzel fennáll a lehetőség, hogy ez a személy esetleg Nagy Ignác püspök édesatya volt — sajnos, ezt forrásanyag hiányában bebizonyítani nem tudjuk, de nincs kizárva. Ferenc Bertram prépost személyére és fehérvári működésére vonatkozólag néhány adatot még közölhetünk. Az első nagybátya-elődje végrendeletében a tábornagy Nesselrode védelmébe ajánlja, mivel, úgy mondja, fiatal rokona egyáltalában nem járatos a magyar ügyekben;15 „...rogans insuper mei pronepotis neo-praepositi Albensis protectionem et curam gerere, quia Hungaricarum rerum plane ignarus est...” A másik adat mutatja, hogy a fehérvári jezsuitáknak elég jó véleménye van a prépostról: az ottani jezsuita-residentia diáriumában,16 írták 1745-ben: „Illustrissimus ac Reverendissimus dominus comes a Nesselrod praeposituram benigne commodavit.” A prépost működéséről pedig egy visitatio-s jegyzőkönyv tájékoztat, amely 12. 1. 3. j. 13. Bp. : OL. : Helyt. T. lt. : Cassa parochorum. 1777. 1. BALOGH J. op. cit. 183. 14. Lásd 3. jegyzet. 15. Lásd 10. jegyzet. 16. Bp. Egy. kvt. : Ab 82. 46
