Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)

Fallenbüchl Zoltán: Az újkori államigazgatás kezdetei Székesfehérvárott

lítés róla, de nem mint írnokról.27 1700 januárjában már Trumauer Mátyás a harmincadírnok. Talán azonos azzal a hasonló nevű tanítóval, aki 1707-től többször szerepel az anyakönyvben mint apa.28

Vanossinak volt harmincadhivatali kerülője, (Überreifer) is. Ebben az állásban 1697 decemberben Contra Pál, 1698 júniusban Horváth István vannak említve.-9

A székesfehérvári harmincadhivatal vezető tisztviselőire vonatkozó adatok később is meglehetősen hézagtalanul állíthatók össze.

Jelentős érdemeket szerzett a város kritikus napjaiban az 1710/11. évi pestisjárvány idején Hantschl Antal-Miklós-János, akit a Budai Kamarai Adminisztráció központjából küldtek le ide. Hantschl már 1694-ben Budán a központnál szolgált, mint számvevőségi írnok,30 tehát régebbi, megbízható hivatalnok számba ment. 1710 májusában Székesfehérvárott működik mint helyettes harmincados és provizor — Vanossit helyettesíti. Ekkor a hivatal már a pozsonyi Magyar Kamara alá tartozik, minthogy az Adminisztrációt 1709-ben megszüntették, megmaradt hivatalait pedig a magyar pénzügyigazgatás alá rendelték. Hantschl helyzete a megszüntetés miatt bizonytalan: nem egészen egy évig működött Székesfehérváron adataink szerint. 1710. május 10-én a Magyar Kamarához intézett levelében a városi magisztrátus pénzügyeiről számol be.31 Augusztus 13-án a harmincadjövedelmet akarja Pozsonyba küldeni és a bizonytalan helyzet miatt valamilyen szállítási lehetőséget kér.32 33 Lelkiismeretes, pontos hivatalnoki mivoltát azonban legjobban azok a jelentések mutatják, amelyeket az év vége felé, a pestis dühöngésekor küld Pozsonyba. A ragály Fehérvárott erősen dühöngött; Schober Mátyás doktor a pestises betegek kezelése közben maga is a járvány áldozata lett 1710 november közepén. Hantschl 1711. január 11-én az összes addigi pestishalálozások számát 269 főben jelöli meg.38 Januártól március 6-ig, mikor a járvány megszűntéről adhat hírt, nem kevesebb, mint 5 jelentésben foglalkozott a ragállyal. Az összes áldozatok számát 280-ra teszi.34 Hantschl a közigazgatási tisztviselő adminisztratív gyakorlatában szinte egyedülálló részletességgel alkalmazta a statisztikai jellegű adatszolgáltatást, az országban mindössze néhány évtizeddel az angol és a német mortalitás-statisztikai szakirodalom első termékeinek megjelenése után. Hozzá hasonló alapos adatszolgáltatás a járványról csak Pozsonyból, az ország tényleges fővárosából ismeretes: csakhogy ott az adatszolgáltatás fel-27. Kereszteltek anyakönyve. 1G99. ápr. 25. (keresztapa, rangja, harmincadírnok) Utóbb: 1702. dec. 16. Zavorszki Franeisci domini uxor (keresztanya: a férj rangja nincs jelezve: az sem, hogy a feleség özvegy lenne.) Valószínű, hogy Szaborszki — Zavorszki hamar lemondott a harmincad-írnokságról, amely úgy látszik csak átmeneti állás volt a számára.

28. Ibid. 1700. jan. 10. (keresztapa; neve Trumauer Mathias) 1706. máj. 5-től kezdve, mint apa. több ízben szerepel. Neve: Drumaur, Trumaer, Drumauer. Trumaur, Trumauer változatokban fordul elő; keresztneve hol Matheus hol Matthias. (1706. máj. 5.. 1707. dec. 29. — itt rangja is jelezve : ludimagister hujas — 1709. nov. 1. 1712. jan. 3.. 1713. okt. 24..1717 szept. 1.. 1719. nov. 14.. 1720. okt. 21.) E bejegyzéseknél mint apa szerepel: az utolsó kettőnél neve mellett dominus megjelölés. Ugyancsak dominus a késői keresztszülőkénti bejegyzéseknél, pl. 1721. ápr. 12.. 1722. okt. 28. stb. Az utóbb említett alkalommal rangja is jelezve: senator. Bizonyosnak látszik, hogy egyazon személyről van szó. ki pályafutását a harmincad-írnok ■ ságon kezdi, a tanítóságon keresztül folytatja és végül tanácsúr lesz.

29. Ibid. 1697. dec. 13. (Contra, apa) és 1698. jún. 3. (Horvath, apa).

30. Mein, Sigmund Zacharias Reithers. . . Gegen Rechnung 1694. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Föl. Germ. 255.

31. Orsz. Lvt., MKL. Litterae ad Cameram Exaratpe 1710. No 198.

32. Ibid. 1710. Nr. 325.

33. Ibid. 1711. Nr. 7.

34. Ibid. 1711. Nr. 7., Nr. 14., Nr. 27., Nr. 49., és Nr. 62,

32