Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Szigeti Kilián: Székesfehérvár újkori zenetörténete
játszását, és azok megkettőzésére vagy többszöröződésére törekedett. Mivel ennek anyagi fedezésére a káptalani zenei keret nem volt elegendő, műkedvelő tagokként szervezte meg a város énekes és hangszeren játszó polgárait a káptalani zenekarban való muzsikálásra. Ennek első nyomait már Hanner Makárnál látjuk, amikor 1818- ban a színházban 16 tagúvá bővített zenekarát vezényelte. A káptalan zenekara akkor csak 10 tagot számlált az énekeseken kívül. Fontos elvi lépés tehát, ha 1828-tól kezdve a káptalan a zenekar „kültagjainak” tekinti a kisegítő muzsikusokat, és ha nem is fizetéssel, de rendszeres tiszteletdíjjal méltányolja munkájukat. Hogy az első években hány ilyen „kültag” részesült tiszteletdíjban, nem tudjuk. 1833-ban négy név szerepel a listán : Kuchta Mihály, Janny József, Stanits József és Kupferschein József.®9 Janny József (1837—1886) Janny József 1814. március 7-én született Székesfehérváron. 1829-ben tanítói pályára lépett. 1837. április 27-én nevezték ki székesegyházi karnagynak, és ugyanakkor a belvárosi leányiskolában főtanltónak. Legfőbb munkakörének a székesegyházi karnagyságot tartotta. E téren fáradságos munkájában nem ismert határt. Ezt a munkakörét tartotta meg legtovább, akkor is, amikor más állásában már nyugdíjba vonult. A karnagyság mellett ui. 1866—71-ig igazgatója volt az újonnan alapított polgári leányiskolának. 1872. szeptember 24-én a városi tanács a fehérvári városi elemi iskolák igazgatójának választotta. 25 éven át tanított éneket a ciszterciták gimnáziumában (1852—77). Tíz éven át a reáliskolában (1856—66). Gyakorlatilag az egész város zenei irányítása az ő kezében volt. Munkájával kiérdemelte, hogy 1856. március 17-én a koronás ezüst érdemkereszttel, 1879. június 4-én pedig, ötvenéves működésének elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel tüntessék ki. 1886-ban öreg korára való tekintettel visszavonult a karnagyi teendőktől is (72 éves volt), és hat év múlva, 1892. október 27-én végelgyengülésben meghalt Iskola utca 9. szám alatti lakásán. A Hoszú (Szentháromság) temetőben helyezték örök nyugalomra. Felesége, Pilhoffer Anna egy év múlva (1893. március 2-án) követte őt a halálba 76 éves korában.4*) Eredményekben gazdag karnagyi munkásságát két részben tárgyaljuk: előbb a szervező munkájáról szólunk, utána a gyakorlati karnagyi működéséről. I. Amikor Janny 1837. április 27-én átvette a karnagyságot a fehérvári székesegyház kórusán, ahol előbb mint kisegítő zenész működött, első dolga volt rendet teremteni a kóruson és tisztázni újra az ének- és zenekar jogi helyzetét. A káptalan és a város részéről való kettős vezetés és függés időnkint hátrányosnak bizonyult. A zenekar igénybevétele is eltolódást szenvedett, mióta 60 évvel előbb megszervezték azt. Időszerű volt tehát újra megtárgyalni és írásban lefektetni a tagok kötelességét és jogait, és a háborús idők elmúltával újra megállapítani azok méltányos fizetését. Ennek megtárgyalására az 1837. november 14-i városi tanácsülésen megjelent a káptalan képviselőjeként Farkas Ferenc éneklőkanonok és Puretits Ignác őrkanonok, hogy a kérdést tüzetesen megbeszéljék.39 40 41 Farkas Ferenc éneklőkanonok a következő indítványt tette: ,,A’ Város által fizetett Városi Hangászok a’ Tettes (tekintetes) Káptalan által is fizetetvén, de ezenkívül a Tettes Ns. Káptalan még Hangászokat is tartván azok 39. Ibid. 40. Pki. Lvt. P. 94/2. A Székesfehérvár Városi Áll. segélyezett Polgári Leányiskola Értesítője. 5. — E. Továbbá a halotti anyakönyvek alapján. 41. Az eredeti tanácsülésl jegyzőkönyv hiteles másolata a Kápt. Lvt, 1040/1937, sz. alatt — E. 184
