Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)

Sulyok János: Adatok Székesfehérvár újkori könyvkultúrájához

köszönhető.85 86 Könyvgyűjtő hajlama már korán megmutatkozott. Papnövendék korá­ban szérezte meg első antiquáját. Az egyházi pályán való emelkedéssel megnöve­kedtek anyagi lehetőségei is könyvtára nagyobb mértékű gyarapítására. Egy 1868- ban keletkezett Canonica Visitatio szerint „harminc év leforgása alatt könyvtárára lassanként 12 000 Forintot költött”,85 86 87 88 ami akkoriban komoly összeg volt. 1877-ben egy önéletrajzi vázlatban úgy nyilatkozik, hogy 40 éves gyűjtés eredményeképpen könyvtára meghaladja a 10 000 kötetet.87 Kanonok korában azzal a gondolattal foglalkozott, hogy már akkor igen értékes könyvtárát becses éremgyűjteményével együtt Székesfehérvár városra hagyomá­nyozza a gyűjtemény otthonául megszerzendő épülettel együtt. Mikor azonban ismé­telt tiltakozása ellenére megyéspüspökké nevezték ki, megváltoztatta szándékát, és könyvtárát 1881-ben az akkor mintegy 11 000 kötetet számláló püspöki könyvtár állományába olvasztotta be. Saját kezelésében csupán régi-könyv gyűjteményét tartotta meg.88 Bibliofil tevékenységének aranykora tulaj donképppen megyéspüspök korában kö­szöntött be. RMK gyűjteménye már a 70-es években kialakult. A püspöki könyvtár 166 művet számláló régi magyar könyvgyűjteményéből 22 biztosan, 44 pedig eset­leg az ő szerzeménye.89 A gyűjtemény kétségtelenül legértékesebb darabja a BA­LASSA BÁLINT: Istenes éneki-nek Kassán, 1665-ben Severina özvegyné nyomdá­jában készült kiadásának egy példánya, melyet egy régi könyv táblájából maga Pauer áztatott ki. Ebből a kiadásból ez az egyetlen hazánkban fellelhető példány. A püspöki könyvtár 508 kötetből álló antiqua gyűjteményéből mintegy 270 Pauer gyűjtő tevékenységének gyümölcse. Ezek közül csupán 21 kötetet szerzett be itthon, a többi külföldi antiquáriusok útján került könyvtárába, mégpedig 1880— 1886 között. Ami a gyűjtemény tartalmi összetételét illeti, ezekből a 16. századi köny­vekből a humanizmus korának sokoldalú szellemi érdeklődése tárul elénk. ERASMUS, a nagy humanista író egy tucatnál több könyvvel szerepel. MACHIAVELLI is helyet talál a gyűjteményben. A római írók és költők széles skálájával találkozunk. A tör­ténelmet EUSEBIOS és a népszerű JOSEPHUS FLAVIUS képviseli, az utóbbi hat­féle kiadásban, a kartográfiát pedig ORTELIUS: Theatrum Orbis Terrarum c. at­laszának antwerpeni, 1595-ös kiadása Plantin nyomdájából. A szentatyák és a hu­manista teológusok művei mellett felsorakoznak a reformáció szellemi vezéreinek írásai (LUTHER, KÁLVIN, MELANCHTON, THÉODORE DE BÈZE, stb.). Az érté­kes művek sorát 19 féle bibliai kiadvány teszi változatossá, melyek közül a legré­gibb az 1515-ös lyoni kiadás, legérdekesebb az idősebb Cranach fametszeteivel díszí­tett Luther-féle biblia (Wittenberg, 1543). 85. Pauer János 1814-ben született Ráckevén. Középiskoláit Fehérvárott végezte. Itt, mint ár­va fiú a kiváló műveltségű Simonyi Pál nagyprépost házában talált otthonra. Ennek 2000 kötetet meghaladó szép könyvtára első ihletője lehetett a könyv szeretetében. Pappá szen­telése után három évet káplánként Csákváron töltött, itt megismerkedhetett az Esterházyak értékes könyvgyűiteménvével. Maid Pestre került, ahol a Szaniszló Ferenc szerkesztette „Religio és nevelés” c. folyóiratnak segédszerkesztőiéként munkatársi kapcso­latba került Somogyi Károllyal, a korszak egyik legnevesebb könyvgyüjtőjével. 1844-től Székesfehérvárott működik, mint teológiai tanár, püspöki titkár és kanonok. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia történeti munkásságát honorálja, amikor lev. tagjává vá­lasztja. 1872-ben segédpüspök lett, 1878-ban megyéspüspök. Vö. SULYOK J. : Pauer János 1879—1889. Jubil. Névt. 113—118. 86. SULYOK J. : a székesfehérvári pauer-gyűjtemény. Magyar Könyvszemle. (1967.) 192. (To­vábbiakban Pauer-gyűjt.) 87. Pauer-gyűjt. 193. 88. Ibid. 192. 89. Ibid. 194. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az idézett helyen megfogalmazott vélemé­nyünkkel ellentétben ma úgy látjuk, hogy azoknak az RMK. köteteinek egy része, me­lyekben nem szerepel Pauer saját kezű bejegyzése, — még ha restauráltatta és a Szám­­mer-féle címkékkel látta is el azokat — nem szükségképpen az ő szerzeményei. Azokat eset­leg a püspöki könyvtár állományában találta, s onnan emelte ki. 167

Next

/
Thumbnails
Contents