Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Kerényi Ferenc: Székesfehérvár magyar nyelvű színészete a XIX. század első felében
A vendégszereplések sorában a legemlékezetesebbek a fővárosiak voltak 1819-ben és 1820-ban, amikor Kisfaludy drámáival nagy sikert arattak.6 Nyaranta, amikor a nemesség birtokán tartózkodott vagy fürdőhelyeket keresett fel, a társulat közönsége után vándorolt. így kerül fel színháztörténeti térképünkre Balatonfüred és Moha. Az utóbbi község földbirtokosa Bajzáth volt, aki impozáns szabadtéri színpadot ácsoltatott. Szilágyi Pál színész így emlékezett az előadásokra: „Egy hó előtt már hirdették a nagy színlapok „Gróf Valtron” nagy katonásdráma előadatását, a szomszéd megyékben szétküldettek e lapok... Folyt a játék nagy megelégedésére a közönségnek, az utolsó felvonásban csata fejlődött, a vár röppentyűkkel lövetett, végre rohammal bevetetett, s az egészet, midőn alkonyodott, a vár égése nagy tűzijátékkal fejezte be.”7 Számszerű adatait, amelyek roppant méretekről és százakra menő katonastatisztériáról szólnak, a fennmaradt, töredékes számadások igazolják. A katonák szállítása 86 forint 30 krajcárba került a mindössze háromnegyed órányira fekvő Mohára, a lovasság ellátására és szállítására Keresztes községnek 60 forint 35 krajcárt fizettek ki. (Viszonyítási alapul: egy adag sertéshús fogadói ára 10 krajcár, istállót egy lónak napi 3 krajcárért lehetett kapni.) 1819. augusztus 15-én az újdonság varázsára több vármegyéből egybesereglett nemesség jelenléte a tekintélyes költségek ellenére rekordjövedelmet, 1003 forint 2 krajcárt eredményezett. A következő évben, 1820. július 30-án megismételt előadás már csak 262 forint 33 krajcárt hozott be, míg a dráma második része augusztus 6-án veszteségesen került színre: a szcenikai kiadások immár nem állottak arányban a vállalkozás közönségcsalogató újdonságával. Moha fürdőhely rangját az 1820-as években mindinkább Balatonfüred homályosította el, kivált 1831-től, amikor Kisfaludy Sándor kezdeményezésére az addigi játszóhelyül szolgáló deszkaépítmény helyére kőszínház került, Miskolc és Kolozsvár után az ország harmadik magyar állandó játékszíne. A Fehérvárról kirajzó színészek először 1824-ben, a nádori látogatás idején játszottak a fürdőhely közönségének. A vármegyei igazgatás már 1819-ben nagyobb részvételre szólította fel a város vezetőit, arra hivatkozva, hogy a színházi bevételek zöme beszerzések révén visszakerül a polgárok zsebébe. A zömmel németajkú polgárság passzivitása feltűnő: támogatásuk kimerült abban, hogy a magisztrátus vezetői helyet foglaltak a játékszíni bizottságban, és a mutatványosok városbéli fellépését — a közönség elvonását megakadályozandó — a vármegyei igazgatás engedélyéhez kötötték. A bevezetőben említett alapellentmondás — a polgári színházművészet kezdetei nemesi támogatással — így festett részleteiben az 1818 és 1824 közötti évek Álba Regiájában. * A Pelikán-fogadó átalakított nagytermében először 1818. október 11-én tartottak előadást. Ürményi József országbíró-főispán levelének köszönhetjük, hogy gondolatban most mi is átlépjük az 1873-ban összeomlott hajdani játékszín küszöbét: „Takaros színházat találtam, jól kivilágítva, függőlámpával a közepén, amilyet a budai és 6. A közölt iratok jelzete: Színészeti iratok gyűjteménye, Fejér megye Levéltára, Székesfehérvár (A továbbiakban: Iratok). 7. SZILAGYI P.: Egy nagyapa regéi unokájának. (Budapest, 1975.) Színháztörténeti Könyvtár. 3. 42—43.) A később idézendő, jelzet nélkül szereplő emlékezés-részletek is ebből valók. Minthogy a mohai játékokról külön tanulmány nem jelent meg, közöljük bibliográfiáját: Hazai és Külföldi Tudósítások, 1819. II. 105. Magyar Kurír (ugyanazon szöveggel) 1818. II. 128. — Iratok. — HATTYÜFFY D. : Moha község történelmi vázlata. (Székesfehérvár, 1883.) 19. — BAYER J. : op. cit. II. 462. — KAROLY J. : Fejér megye története IV. (Székesfehérvár, 1901.) 402—3. 123
