Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Somkuti Éva: Székesfehérvár betelepítése a XVII. század fordulóján (1688 - 1703)
Ezek az adatok csak részinformációkat nyújtanak, hiszen nem tudjuk belőlük megállapítani, hogy a bejegyzett emberek valóban meg is telepedtek-e Székesfehérváron, vagy csak átmenetileg éltek itt. Magyarországon a belső mozgás a hódoltság utáni első évtizedekben még erős volt. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy Fehérvárra is jöttek más magyar vidékekről például házasságkötés révén, vagy a katonaság továbbvezénylése következtében német nyelvű lakosok. Az első népösszeírások legfeljebb csak a Magyarországról hozzánk érkezett egyéneknél tüntetik fel a származási helyet, ezt is hiányosan: 1. „Georgius Gazdag Pápa”, „Sovány Mihály Sárvári”, „Paulus Pintér Jauriensis” stb.18 Sem a korai iratok, sem a jegyzőkönyvek, sem a telekkönyvek nem tüntetik fel a polgárok származási helyét. A számok aránya mégis ismerteti a lényeget. A németek 59,8 százaléka Ausztriából, Csehországból, Morvaországból és Sziléziából; 27 százaléka egyéb német területről; 2,7 százaléka nem német földről; 11,1 százaléka pedig Nyugat-Magyarországból jött. Az osztrákok mellett tehát a cseh, a morva, a sziléziai, valamint a bajor, a sváb és a frank elem dominált. Ismeretes a Habsburgok katolikus valláspolitikája, az ellenreformációs törekvések még eleven hatása. Adataink a jezsuiták által vezetett belvárosi plébánia anyakönyvein alapszanak, ahová bejegyezték a polgári lakosság és a katonaság adatait. Mindez megmagyarázza, hogy a betelepült németek katolikusok voltak. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a halálozási anyakönyv két bejegyzése szerint egy würzburgi, Johann Pfeiffer nevű hadnagy református, egy szászországi katonatiszt, Karl Posselt nevű pedig evangélikus volt.19 20 A katonák viszonylagos vallásszabadságát bizonyítja a császári és királyi kommiszió 1689. augusztus 19-én kelt irata, amely a jezsuita atyák jogait és ellátását biztosítja. A kommiszió az itt megtelepedett kálvinisták eltávolításával kapcsolatban utasítja a jezsuitákat. A császári és királyi huszárok és hajdúk kivételével, akik szabadon, de nem nyilvánosan gyakorolják vallásukat, az atyákra bízza a máshitű polgárok elleni eljárást: „...ausser der Kayserlichen Husären und Heyduckhen (welche als Kayserliche Soldaten, die Religion jedesmahlen frey gelossen, nicht aber das öffentliche Exercitium gestattet wirdt) in Specie nomimierter nach nichts vorkomen wirdet denen Herrn Patribus die Inquisition auf solche Religionsgenosse... ex officio committirt.”2t> Ami az egyes helységek részletezését illeti, a következő városok és falvak német nevű lakóit ismerjük (az itt megadott személyek száma nem egyezik az előző statisztikai összeállítás hasonló adataival, mert az anyakönyvi bejegyzések csak részben tartalmazzák a helységnevet, sokszor csak tartományt vagy országot jelölnek.)21 18. No. III. 19. Hal. 1696. 3. 11 és 1697 7. 9. 20. APol. I. 159. 21 Lásd 17. jegyzet. 11
