Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Kovács Péter: Jezsuita patika és faragóműhely Székesfehérvárott
vári rendházban, ezzel a munkával is összefüggésbe hozzuk. Valószínűnek kell tartanunk, hogy ekkor, és ugyancsak Codelli mukája nyomán születtek a patika kartusos díszű, zöld márványos festésű, fa tégelyei, melyeknek legközelebbi rokonait abban a kőszegi patikában találhatjuk meg, ahol korábban szintén Codelli dolgozott. Egyébként a fentiektől függetlenül is úgy látszik, hogy a fehérvári jezsuiták gyógyszertárának szekrényei nem egy időben készültek. Erre mutatnak a bútorzat bizonyos eltérései is. A méretbeli különbségen — ami természetes következménye az elhelyezésnek — túl is föltűnő a hosszabb és rövidebb szekrényeknél az eltérő párkánymegoldás, a lizénák teljesen különböző fejezetei, a szabad mezők tükrének eltérő díszítése, és leginkább a két kisebb szekrénynek a nagyobbakénál lényegesen gazdagabb plasztikája. Az egészet összehasonlítva a templomi berendezéssel, a hosszanti szekrénysorok inkább a gyóntatószékekkel vethetők össze, míg a nyílások közé szorított két kisebb a padokkal. Nékám Lajosné kutatásaiból ismert,7 hogy a patika a rendházon belül is csak 1756-ban nyerte el végleges helyét, amikor elkészülvén az udvari szárnyon az új ebédlő, ennek megürült helyére költöztették, egy stukkókkal gazdagon díszített szobába. A valószínűleg csak ekkor készülő kisebb szekrények formálására — ismerve már a templomból is Baumgartner arányérzékét, alkalmazkodási készségét — kétségtelenül hatással lehetett a környezet elegáns dísze is. Az egykori ebédlőberendezés elveszése a konkrét káron túl a patika értékelése szempontjából is komoly hiányt jelent. Ügy gondoljuk, hogy a refektorium asztalai és padjai tennék teljessé Baumgartner művészetének színképét, amely a templom bútorainak ünnepi reprezentációjától ívelt a patika mindennapi praktikumának kiszolgálásáig. A jezsuita rend feloszlatását követően, 1774-ben a patika és berendezése árverésre került. Walter Ferenc, az új tulajdonos nem vitte messzire a bútorokat, új patikáját a rendházzal szemközti épületben nyitotta meg. A Fekete Sas patika — 1975 óta már múzeumként — most is ezen a helyen működik. Az új helyen eltelt kétszáz év alatt is elszenvedett néhány változást a berendezés. Walter Ferenc, az első világi tulajdonos, új helyén nagyjából a korábbihoz hasonló elrendezésű helyiségben állította fel a bútorokat, és valószínű, hogy csak a legszükségesebb javításokat, átalakításokat végeztette el. A XIX. század első harmadában kerülhetett mai helyére az empire táraasztal, amelynek az elődjét sajnos nem ismerjük. A faragott barokk tögyfa szekrényeket a XIX. század folyamán többször átfestették, és az ornamensek lassan minden plasztikájukat elveszítették. Az egyik — a jelenlegi helyen — vak ajtónyílásba és a bejárat és a kirakat közti szekrénybe másodlagosan üveges vitrint helyeztek. A patika utolsó tulajdonosa az 1920-as években méregszekrényt csináltatott Taffner Vidorral, amelyet a táraasztal mögötti szekrénybe építettek bele. Ebből a korszakból származik az officina barokkos faragású keretbe helyezett órája is, mely Eisenbach Ferenc székesfehérvári műhelyéből került ki. Máig tisztázatlan annak az idők folyamán zöldre festett, sokszorosan átalakított, puhafából készült officina-berendezésnek az eredete, amely a legutóbbi időkig a patika laboratóriumában állt.8 Pillanatnyilag elképzelhető hipotézis, hogy ez a bútor abból a patikából származhat, amelyet a jezsuiták 1745 decemberében vettek meg Meller János apothecarius örököseitől. 7. L. NÉKAM: op. cit. 106. 8. Restaurálása folyamatban. 102
