Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Somkuti Éva: Székesfehérvár betelepítése a XVII. század fordulóján (1688 - 1703)
A továbbiakban a Székesfehérvárra legkorábban, tehát az 1688 májusától 1703-ig betelepülő németséggel foglalkozom részletesebben, amely a sok színű és változatos összetételű lakosságban az egyik többféle szempontból jellegzetes népcsoportot jelentette. Miért és hogyan jönnek németek Magyarországra, így Székesfehérvárra is? A végleges felszabadulás a török iga alól nem a nemzet saját erejéből történt meg: a Habsburg-udvar nagy katonai és anyagi áldozatokkal űzte ki a törököket Magyarország területéről. Ezzel még inkább jogot formált ahhoz, hogy a birodalomnak ezt a mindig rebellióval fenyegető népét, a magyarságot végérvényesen befolyása és irányítása alatt tartsa. Az első természetesnek tűnő eszköz ehhez a hadsereg itt tartózkodása, a városi katonai parancsnokságok megszervezése, a budai kamarai adminisztráció felállítása volt. Mindez máris a németek beáramlását hozta magával min1 denütt, Székesfehérváron is. „A bécsi kormányzat nem csupán magyarellenes, hanem a francia merkantilista gazdasági politikát is követi. Elgondolása — az ipar és a kereskedelem fejlesztés — modern, a régi feudálizmus szellemével ellenkező gondolat, mely a városfejlődésben kap értelmet. Tragikus színezetét csupán erőszakos, magyarellenes tendenciája adja, amikor az ország magyar lakosságát az idegen népelemek alávetettjeként akarja kezelni.”14 15 Ez tehát a második tendencia, amely megmagyarázza a német származású civil lakosságnak különösen a városokban egyre nagyobb mértékű megjelenését. Bár a központilag szervezett tömeges betelepülések csak a XVIII. század második harmadától fogva kezdődnek, az egyéni, szórványos bevándorlás rögtön a hódoltság utáni első évtizedben megindul Fehérvárra is. Jellemző a bécsi udvart városunkban képviselő Cheverelli városparancsnok magatartása ebből a szempontból. Kränzer Gábor ideiglenes provizornak a bécsi udvarhoz küldött memorandumából kiderül: az egyik legfájóbb panasza a városnak báró Cheverelli ellen éppen az, hogy nem enged magyarokat betelepedni a városba, holott ekkor erre még császári rendelkezés nincs! A magyarság helyzete az idegen városparancsnok uralma alatt olyan súlyos, hogy többen el akarnak távozni máshová, ahol jobb bánásmódot, szabadabb életlehetőségeket remélhetnek.16 A vegyes lakosságú városban egyáltalán nem könnyen bontakoznak ki a békés elet, a modern városiasodás feltételei. A betelepülő németség származási helyei A betelepítés, a házak és a telkek kiosztásának megszervezése, irányítása a provizor gondja volt. A két első katonai városparancsnok támogatta a provizor tevékenységét, Cheverelli báró azonban Bisterzky őrnagy támogatásával ugyancsak megnehezítette, hogy a házakat olyanok kapják, „akik végleg letelepednek, a várost építik, polgártársaikat megbecsülik, a rendet szeretik és megőrzik, katolikus hitben nevelkednek és akiket fegyelmezni lehet.”16 A németség beáramlásával, növekvő számával a lakosság összetételében első helyen kell számolnunk. Az eddigi várostörténeti művek csak általánosságban beszélnek arról, hogy német és morva elemekkel pótlódott részben a kipusztult lakosság. Pontosabb meghatározáshoz segítettek a székesfehérvári belvárosi plébánia anyakönyvei. Az 1703-ig városunkban élő és letelepedő 14. DÜMMERTH D. : Pest város társadalma 1686—1696. (Budapest 1968) 27. 15. JENEI K.: op. cit. 182—183. 16. Ibid. 183. 9
