Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Kakuk Zsuzsa: A magyar nyelv oszmán - török jövevényszavai
rületek emin-jei, mint pl. giimrük emin ’vámfelügyelő’, kőin emin ’birkafelügyelő’. Az emin, eming szót magyar szavakhoz is hozzákapcsolták, előfordul pl. árpa emin, bor emin, fa emin. A legismertebb adófajta a karács, a beszolgáltatás leggyakoribb tétele a pasztormány ’vágómarha’, a törökkel való mindennemű érintkezés általános velejárója az ajándék, török neve szerint a baksis volt. 3. A török hadi és közigazgatási élettel teljesen egybefonódott a mohamedán vallási élet. A török katona nem a hazájáért, hanem az iszlámért harcolt, a kormányzás, a közélet vallásjogi alapokon állott. A hódoltsági terület népe megismerkedett néhány mohamedán vallási fogalommal is. Leggyakrabban nyilván Allah és a Korán nevét, a megkülönböztető muzulmán és gyaur kifejezést hallhatta. De ismertek voltak a különböző egyházi személyek nevei, mint dervis, hodzsa, imám, móllá, mutaveli ’valamely alapítvány vezetője’, mufti ’mohamedán jogtudós’, sehiszlám ’az iszlám főpapja’, valamint a hadzsi ’zarándok’ és potur szó, amely az iszlámra frissen áttért keresztényt jelölte. A mohamedán ünnep nevét a hajrám szót is gyakran használták, sőt ennek két megkülönböztető neve a kucsuk hajrám ’kis hajrám’ és kurbán hajrám ’áldozati hajrám’ elnevezés is többször előfordul. A mohamedán templomot jelölő mecset szó ugyancsak ebből a korból való. E közismert kifejezések mellett ritkábban ilyenek is előfordulnak, mint abdeszt ’az ima előtti mosakodás’, csehenem ’pokol’, hamajli ’amulett’, murtat ’hitehagyott’, pegamber ’a próféta’, sejh ’dervisfőnök’, szecsáde ’imaszőnyeg’, tyábe ’a szent kő Mekkában’. 4. Jövevényszavaink legértékesebb, azaz legmaradandóbb rétegét a gazdasági élettel kapcsolatos szavak alkotják. Különböző török iparágak meghonosodása —pl. bőripar, fazekasmesterség — és főleg a kereskedelem révén új ipari és mezőgazdasági termékek terjedtek el, ezeknek egy jó részét ma is élvezzük, török eredetű nevüket ma is használjuk. A keletről jövő kereskedelmi cikkek jelentős részét különböző kelmék, ruhadarabok, bőrök, kisebb mértékben élelmezési cikkek alkották. A török hódoltság legszembetűnőbb anyagi-kulturális hatása éppen az öltözködés terén mutatkozik. Sokféle keleti kelme honosodott meg, mint a ma is használt aba, bagazia, bulya, futa, muszuly, fosztán, a ma már nem ismert bagdát, esztár, mohajer, szája, szerászer. Iparművészetünk szempontjából volt jelentős a hímzett török kendők, keszkenők elterjedése, bár ma a pamut szón és a kazul-varrás kifejezésen kívül egyik neve sem él nyelvünkben. Kendőféleségek voltak a aracsin, csalma, mahramán, peskír, pestimái, teszteméig, arany- ezüstfonalak voltak a klabodán és szirma. A legjellemzőbb, törököktől átvett ruhadarabok a török katonai öltözékhez tartoztak, és megmagyarosított formában jellegzetes magyar ruhadarabokká lettek, mint a dolmány vagy a kalpag. Megváltozott jelentéssel él ma nyelvünkben a csuha (eredetileg ’gyapjúkelme s a belőle készített ruha’), a kaftán (eredetileg ’ünnepélyes alkalmakkor felvett török díszköntösj, a zubbony (eredeti jelentése: ’kabátka’) és a zseb (eredetileg zacskót, a ruha kibővülő részét, keblét jelentette). Külön figyelmet érdemelnek a bőrgyártás és csizmadiamesterség műszavai. Bőrféleségek a bagaria, keszele, szattyán; csizmadiaeszközök a bicskia, korsin, musta; a csizmadia ragasztószere a csiriz, gyártmánya a csizma, pacsmag, papucs. Déli szláv közvetítésű török eredetű szó maga a csizmadia foglalkozásnév, csak a nyelvjárásokban él ma a ’tímár’ jelentésű tabak szó. Nem kevésbé maradandó hatás mutatkozik az étkezés területén. Az átvett ételnevek és konyhai eszközök nevének egy része közszóvá lett a magyarban, mint a pite és tarhonya, a bogrács, findzsa, ibrik és tepsi. Mások ma is élnek a népnyelvben, mint a peszmeg ’szirup, must’, peszmet ’kétszersült-féle’, serbet ’szörp’. Az egykorú szövegekben előfordul, ma nem ismerjük a bongor-kását, sarapot (’bor’), gyülepet (’rózsavíz’). A gyümölcsök és fűszerek közül csak a kajszi-barack és a kármán-körte őrzi a híres török gyümölcsök nevét, az egykorú forrásokban szerepel a turuncs 44
