Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Kakuk Zsuzsa: A magyar nyelv oszmán - török jövevényszavai
volt az imrehor — szó szerinti fordításban ’istállóparancsnok’, akinek neve az egykorú használatban Imre úr-rá magyarosodott. A tábornok, hadvezér neve szeraszker ill. szerdár volt. Egy török katonai egységnek, a hátvédnek a nevét őrizte meg dandár szavunk és eredetileg katonai megfigyelő állást jelentett a török cardak-hól magyarosodott csárda. A napi ellátmányt íájin-nak, a zsoldot alafá-nak, a pénzes zacskót készé-nek nevezték. E két utóbbi szó ma is él a népnyelvben. A török harcmodort — többek között — a gyors lovassági harc jellemezte. A lovak akkori jelentőségét mutatja a lóval összefüggő átvételeink aránylag nagy száma. Csak nyeregből háromféle török nevűt említenek a források: Kármán-nyereg (és zabla), murát-nyereg, szekszina. A kulán nyereghevedert jelöl, a japuk és csótár nyeregtakarót, a boncsok ló nyakára való díszt, bár ez inkább ’hadizászló’ jelentésben volt közismert. A nyereghez erősített tarisznyát twrbá-nak (ma is él a népnyelvben), az iszákot jancsik-nak, a pokrócot kecsé-nek és horár-nak (ma hara alakban él) nevezték. Bizonyára a lóápolással függött össze a kefe elterjedése is. A csutak szó török eredete kétséges. A magyarok a török fegyvereket nemcsak az ellenség harcmodorához való szükségszerű alkalmazkodás miatt vették át, hanem azért is, mert a pompás kivitelű keleti fegyvereket hamar megkedvelték. Szúró és vágó fegyverek voltak a dzsida, handzsár, fringia, dömöcki, dögönyeg ’tőrös bot’. A buzogány már korábban is ismert volt nálunk, a szó buzdogány-féle alakváltozatai azonban biztosan az oszmán—törökből valók. Csak néhány adatban fordul elő a szintén ’buzogány’ jelentésű topuz. A lőfegyverek emlékét őrzi a szacsma ’sörét’, tüfek ’puska’, top ’ágyú’ szó, valamint a csebháne és topháne; mindkettő jelentése ’fegyverraktár’. És nézzük végül a török rabságra emlékeztető szavakat, mint korbács, zindzsir ’bilincs’. Idetartozik még a nagyon is jól ismert Jedikula ’Héttorony’ börtön neve, bár itt csak az előkelő rabokat tartották, továbbá az érdekes jelentésváltozáson átment pajzán szavunk, amely eredetileg gályarabot jelentett, és a pajtás szó, amelynek eredeti jelentése ’bajtárs, sorstárs’ volt. 2. Jövevényszavaink másik csoportjába a közigazgatással kapcsolatos szavak tartoznak. Ismeretes, hogy a törökök, bár bizonyos változtatásokkal és megkötésekkel a magyar közigazgatási fórumokat is meghagyták, a meghódított területeket beillesztették saját közigazgatási rendszerükbe. A magyar hódoltsági terület jelentős része „budai vilajet” néven lett a török birodalom legnyugatibb tartománya. A vilajet vagy neki megfelelő török pasalik kifejezést azonban nem ismerik az egykorú magyar források. Annál gyakoribb a vilajet élén álló pasa ~ basa és beglerbég elnevezés. Hasonló a helyzet a kisebb közigazgatási egységgel; a kerület neve (liva, török szóval szandzsák) szintén nem fordul elő, de igen gyakori a kerület élén álló bég, szandzsákbég (röviden csak szandzsák) elnevezés. Általánosan ismert szó volt a pasa tanácsát képező díván. A tanácskozó terem fala mellett körbefutó kerevetszerű ülőhely emlékét máig őrzi dívány szavunk. Egy terület pénzügyi vezetője a defterdár volt, aki a deftert vezette illetőleg ellenőrizte, adományleveleket (teszkerét, berátot) adott ki. Segédei voltak az Írnokok (tyató, török eredetű szóval jazidzsi, jazoglán ’irnoktanuló’) — A bírósági ügyeket a kádi (hákim) intézte, az alacsonyabb rangú bírók neve náip és mufti), ez utóbbi írásos végzése a fetva, a kádié a hücset. A tanult embereket efendinek, cselebinek nevezték. Akit viszont valamilyen tisztségtől megfosztottak, egykorú kifejezéssel élve megmazuroltak, annak a neve mázul, mazur lett. A meghódított terület népe leggyakrabban az alacsonyabb rangú tiszségviselőkkel találkozott, hiszen ezek szóltak bele mindennapi életbe. Ilyenek voltak a különböző felügyelők, ügyintézők, pl. szubasa ’rendőrőrmester’-féle, aki a rendre vigyázott, haszasz basa (népetimológiával házas basa vagy hasas basa) ’az éjszakai őrök feje’, murtaszáp ’piacfelügyelő’, nazur bég ’felügyelő, ellenőr’ és a különböző speciális te43
