Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Horváth Anna, Sz.: Istolni Beograd gazdaságtörténeti kérdései
Sz. Horváth Anna ISTOLNI BEOGRÁD GAZDASÁGTÖRTÉNETI KÉRDÉSEI Székesfehérvár 1543 szeptemberében került török fennhatóság alá és még ez évben bekapcsolták a török birodalom szerkezetébe. Egyrészt török néven Istolni Beográd néven szandzsák székhellyé szervezték, amely a budai vilájet nyugati határterületeit foglalta magában, másrészt megtörtént gazdasági, pénzügyi irányításának átszervezése. Az újonnan elfoglalt Székesfehérvár és környéke is, mint minden földterület a török birodalomban — a ház, a szőlő és a kerten kívül — közvetlenül az állam, vagyis a szultán tulajdonát képezte. A központi pénzügyi szervek mindenek előtt tájékozódtak az újonnan szerzett terület anyagi lehetőségeiről, gazdasági arculatáról. Ez olyan formában történt, hogy az erre kijelölt személyeket, többnyire megbízható magas rangú tisztségviselőket a helyszínre kiküldve összeíratták az illető helységek lakosainak, vagyis rájáinak számát, jövedelmét, földjeik terméseredményét és egyéb speciális jövedelemforrásait.1 Majd pedig az isztanbuli pénzügyi központban; a defterdári hivatalban ezeknek a vilájet összeírásoknak az alapján az egyes területek jövedelmének jellegét és nagyságát figyelembe véve megtörtént a helységek és jövedelmi források pénzügyigazgatási kategóriákba való sorolása. Ezek szerint vagy közvetlenül a kincstárnak adózó területekké un. szultáni hász birtokká lettek nyilvánítva, vagy pedig az itt állomásozó katonák és tisztségviselő polgári személyek birtokába kerültek mint tímár, ziámet, bejlerbeji vagy szandzsákbeji hász-birtokok, hogy a központi szervek határozatától függően — tehát csupán kölcsönadási jelleggel — jövedelmükkel az illető személyek évi fizetéséül vagy jutalmául szolgáljanak. Ez a kategóriába sorolás természetesen nem volt örökérvényű, hanem időnként, újabb vijálet-összeírások után revideálták a birtokok korábbi hovatartozását. A szultáni hászbirtokok esetében a kincstár olyan eljárást alkalmazott az adók beszedésénél, amely lehetővé tette, hogy állandó jelleggel részletes adatokkal rendelkezzen a gazdasági élet alakulására vonatkozóan. Székesfehérvárott a kincstár illetékességére kijelölt különféle adó- és illetményfajtákat a források szerint 1543 szeptember 20. napjával egyetlen pénzügyi egységbe, a mukátába szervezték. 2 a mukáta nem feltétlenül foglalta magában egy bizonyos helység, adott esetban Székesfehérvár szogáltatásainak összességét, hanem csak a kincstár számára beszedett adókat, sőt bizonyos esetekben több helység egyes adófajtáit egyetlen mukáta részeként kezelték. A mukátába tartozó jövedelmek összértékét három évre előre határozták meg egy összegben. E három évi adóforgalomért bizonyos személyeket tettek felelőssé, mégpedig nem hivatalos kinevezéssel, hanem egyéni vállalkozásuk alapján. Annak ellenére, hogy a helységek adózási képességéről adókönyv állt rendelkezésre, mégis az adók behajtásánál azok a vállalkozók nyertek megbízatást, akik a legmagasabb pénzösszeg 1 2 1. A kimutatások készítése alkalmával mindig a megelőző 3 év termésátlagát vették alapul. KALDY-NAGY GY. : Török adólajstrom Baranyából a XVI. századból (Bp. 1966) 2. (Különlenyomat a Szigetvári Emlékkönyv-bői.) 2. VELICS A.-KÄMMERER E. : Magyarországi török kincstári defterek II (Bp. 1886) 14. 77
